Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Hajdúböszörmény neve - Böszörmény a hajdúk települése előtt

nymus szerint — Marót fejedelem uralkodott területünkön is, akit a magyarok Ménmarótnak neveztek. Hogy a honfoglalás után mikor lett Böszörmény magyaroktól lakott helység, azt nem tudjuk. Azonban már az Árpádok s majd a vegyesházbeli királyok alatt is kedvelt hely volt. Ezt mutatja az, hogy leginkább királyok, királyfiak bírták. 1217-ben II. Endre királyunk idején Dósa nembeli András debreceni várispán volt e vidék hűbérura. 1230-ban pedig Béla herceg — későbbi IV. Béla király — kormányozta a Tiszántúlt, így ő rendelkezett Böszörmény felett is. 1241-ben a tatárok elpusztították Böszörményt is, kivonulásuk után IV. Béla az ország elpusztult vidékeinek egyes helyeire — - köztük Böszörménybe is — kunokat és böszörményeket (mohamedán kunok) telepített. 1307-ben Dózsa Mátyás (András várispán unokája, aki 1321-ben nádor lett) volt a várispán Bihar és Szabolcs megyékben, Böszörményt is ő birtokolta. 1332-ben Böszörményben már tekintélyes egyház volt. Kétségtelen, hogy a középkori templom a mai Bocskai téri ref. templom helyén állott. 1404-ben a Dózsa család kihalt, Böszörményt a leányág kapta meg. 1405-ben a város már Zsigmond királyé, aki 1415-ben Böszörményt mint a maga oppidumát említi s meghagyta, hogy Kállai Lőkös Miklós ideszökött jobbágyát, Székely Mártont minden holmijával küldje vissza. Böszörményt több más birtokkal együtt Zsigmond 1425—26-ban a török elől menekülni kényszerült Brankovics György szerb fejedelemnek adományozta. 1445. április 14-én egyideig Böszörményben tartózkodott Hunyadi János. 1450-ben az országgyűlés Brankovicsot megfosztotta magyarországi birtokaitól, és azokat Hunyadi Jánosnak adta. 1451. évi békekötés szerint Böszörmény Hunyadi Jánosé maradt s birtokolta is 1456-ban bekövetkezett haláláig. Utána Böszörmény özvegye, Szilágyi Erzsébet, majd Mátyás király birtoka volt. 1477-ben a Szilágyi Erzsébet beiktatásakor Parlagi Lászlóné maga és György és Menyhért nevü fiai, valamint Péter nagyváradi kanonok nevében ellentmondott. Ez a család Parlagon lakott s valamikor birtokolta Böszörményt is. Erről ellentmondóan szól az Országos Levéltár Acta Neoregestr. Fasc. 276 No. 17 adata, mely szerint „Beszermény" városa s több jószágba Báthori István országbíró rendeletére Mátyás király anyját a váradi káptalan beiktatja, a Rozgonyi család ellentmondásával. 1461-ben egy záloglevél Böszörményt mint falut említette. Mátyás király halála után 1492-ben fiára, Corvin Jánosra, ennek halála után pedig özvegyére, Frangepán Beatrixra szállt Böszörmény. 1511 körül azonban már Szapolyai János volt a vidék földesura. 1536-ban Enyingi Török Bálint kapta meg Debrecent és Böszörmény is Debrecent követte a református vallás felvételében. Az 1569 október 10-én tartott nagyváradi zsinaton „Stephanus Tsatár Pastor Eel. Böszörményensis" is részt vett — a böszörményi református pap. Az 1550—70. évek táján Böszörménynek Báthori Miklós volt a földesura. 1572-ben Böszörményben 25 ház volt templommal. (Ugyanakkor Varjasfalun 59 ház és templom, Vid falun 84 ház és templom, Hadházon 66 házjés templom, Nánáson 83 ház és templom, Dorogon 57 ház és templom volt). 1575-ben Parlagi Eufrozina, özv. Olgyai Györgyné és Parlagi Pál György „Magyar — és Rácz-Böszörményi" birtokára megegyeztek. A XVI. században nemcsak a német, török, de a magyar katonák is