Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

a tiltakozókat pedig tizenöt napra a fejedelmi szék (curia) elé idézze. Elrendelte, hogy a beiktatáson jelen legyenek: a káptalani birtok, a felsorolt 6 nemes közül egy, vagy azok távollétében egy más fejedelmi biztos és a fentnevezett helyekkel szomszédos birtokosok. A beiktatás a fentebb írt időben történt meg. Jelen voltak: Makay János, káptalani tag, Nagy András, a fejedelem tanácsosa és mezei hadainak kapitánya, Gergócz András, váradi alkapitány, mint fejedelmi biztosok, Csáky Balázs, Forgács Pál, Bácsi György, Rózsa Pál, Szénássy János, Köszörű Miklós, Szarvadi Lukács (Hadházról), Kiss Mihály, Szatócs Miklós, Serfőző Tamás és Csorba István (concionator) népszónok Böszörményből, Tóthfalusi Borbély György, Szűcs György és Bornemisza János Deîbreczenből. Kétségtelen, hogy a beiktatás után a kallói hajdúk siettek Böszörményt és Pródot birtokukba venni. Pródot a Báthori adománylevél mint falut említi. 1609-ben az is volt, de már 1626-ban Bethlen Gábor fejedelem oklevele mint pusztát említi. Bizonyára Pród falu lakói Báthori jobbágyai voltak, s mivel már Pródon semmi keresnivalójuk nem volt, vagy Báthori Gábor Szabolcs megye birtokaira, vagy más birtokokra, részben — mint szabadosok — Böszörménybe költöztek. Sokan kérték, hogy e kis munkában közöljem az idetelepült hajdúk neveit. Már 1891—92-ben kutattam ezután, de sem a megyei, sem a debreczeni, böszörményi stb. levéltárakban, sem a hajdúk történetéről szóló művekben a letelepültek névsorának semmi nyomát sem találtam. Annyi bizonyos, hogy a Bocskai által letelepített, s a 13 hajdúkapitány alatt vitézkedett 9254 hajdú név szerint nem volt felsorolva, ezek nevei nem maradtak meg semmi okiratban. Maga a letelepülés zászlók alatt a kapitányok vezetésével történt, az adományozott földet pedig ,,gard-számra" osztották fel, amiről azonban senki sem vezetett protocollumot. Lehet, hogy Bocskai fejedelmi kancelláriáján fel voltak írva a nevek. Ezt lehet következtetni a korponai országgyűlés határozatából is, mert hiszen azok neveit (t.i. a 9254 vitézét) csak fel kellett írni, akiknek nemesi szabadalmakat és földet adtak, de ez a feljegyzés a Bocskai halála utáni zavaros időben — amit egyik történetíró „zavaros hajdú-világnak" nevez — elveszett. A felosztott földet máskülönben tizedek szerint az egyes családok kizárólagos tulajdonjoggal birták, csak az erdőket, legelőket, kaszálókat használták közösen. A hajdúk letelepülése idejében Nánásmonostora, Dorogegyháza, Varjas pusztabirtokok, Hadház, Vámospércs, Sima, Vid részjószágok voltak. Hadház, Szoboszló Vámospércs lakott helyek voltak ugyan, de törökjárta területen feküdtek. Kálióban a Kállayak, Böszörményben a Báthoriak voltak a birtokosok. Videgyháza, Sima pusztai részjószágok későbben sem fejlődtek falukká, Pródegyháza meg pusztává lett. A Pródon levő nagyhalmot Rómer Flóris történettudós 1882-ben megásatta. Kovakést, kővésőt, kőkalapács-darabokat talált ott és az oda nem messze eső kőudvaros és kövecses halmokon. Ebből szintén következtethető, hogy e helyen már a kőkorszakban is laktak. A pródi halmot erősségül vagy azért hányták, hogy mint „Bábel tornya", a nagy síkságon emlékeztetőjéül szolgáljon az ottan lakott embereknek. Esetleg- a népvándorlás Ll