Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

20. kép. Káposztagyalugép nem vágják ki a káposzta torzsáját, csak belefúrnak vele, hogy a torzsája is élvezhető legyen. Amikor valaki káposztaszeletelés közben véletlenül megvágja a kezét, azt szokták neki mondani: Hússal jó a káposzta, nem körömmel. Vagy: Az csak káposzta, mert hús is van benne. A felszeletelt káposztát régen szűkekben, bödönökben (24. kép) kovásszal vagy kenyérhéjjal savanyították a melegen. A szilkék általában 5 — 10 literes cserépedények voltak. Ma már káposzta savanyítására nem használják, lekvárt tartanak benne. A káposztasavanyító bödönök 40—60 literes faedények voltak, amelyet hasított vessző gúzs tartott össze. Ma inkább lisztet tartanak benne. A kiforrázott, kitisztított káposztáshordókat, kádakat a tűzhely közelébe meleg helyre teszik (25. kép), melegben ugyanis hamarabb beérik a káposzta. Az edények aljára egy-két cső száraz tengerit (Zea mays) tesznek, mert attól állítólag szép sárgás színű és ropogós lesz. Ha csöves tengeri nincs, helyette