Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
nevet akarnak maguknak öltöztetni". Erre kifejtették, hogy követeikkel semmi kapcsolatot nem tartanak, mert azok soha bele nem mentek a diplomába, most sem fognak menni, azokról nem szólott sohasem az ország törvénye: „Mert más Derecske, más Szoboszló és a többiek". A másik vád akként szólt, hogy működésükkel valamennyi hajdúvárosi lakos számára kiváltságokat akarnak szerezni, s ezt bizonyítaná az általuk használt „residentes" szó. Erre azt válaszolták, hogy „mi senki, másnak a kiiveljei nem vagyunk, hanem egyedül a Sessionatus hajdúknak". Éppen ezért a telketlen lakosok érdekében nem tesznek semmit. Egyébként - nem csekély burkolt szemrehányással említették - hogy az otthoniaknak hiányos a latin tudásuk, mert a „residentes" nem jelenthet mást, csak a telkeden lakosokat, míg a „degentes" szó csak a sessionatusokat, azaz a hajdútelekkel rendelkezőket. Végül még egy félreértést kellett tisztázniuk! Nevezetesen a koronázási hitlevél kérdéséről van szól A rendek ugyanis azt fogják szorgalmazni, hogy III. Károly hitlevele maradjon érvényben, ebben pedig benne van az adózás kötelessége is, s ezt a követek próbálják megakadályozni. A két követ erre kifejtette, hogy ők nem a teherviseléről kívánják tétetni a diploma feltételeit, hanem azt az állapotot kívánják visszaállíttatni, amikor a hajdúvárosok még nem voltak állami adó alá vetve. Egyébként is bizonyos, hogy az adó kérdése nem a diplomában fog felvétetni, ezért az otthoniak aggodalma nem időszerű. A Hajdúkerület a fentiek szellemében a két követnek utasítást is küldött, amely újabb bonyodalmakat okozott. Annak hangneme és megfogalmazása miatt azt nem merték a tiszántúli kerület ülésében felolvasni, hanem csak támogatóiknak adták oda. Miután ezek elolvasták, s kézről-kézre adták, Máriási alispán Jablonczayt magához intvén, azt mondta, ne olvassa fel, mert oly lárma lesz, hogy azt nem lehet helyre hozni. Lónyai László és mások is csak a fejüket rázták/ De hát kik is voltak azok a támogatók, akik segítették a hajdúvárosokat, legalábbis bizonyos határig. Mindenekelőtt a két tiszai kerület követei, a. két dunántúli kerület viszont egyre inkább ellenük volt. Gróf Feketét és Va y Józsefet már említettem! A fentieken túl biztosan tudjuk, hogy a hajdúvárosok igényeit támogatta Vay István, Domokos Jjijos bihari alispán, Lányai ImszIó, Pogány Ijajos, gróf Sztáray Mihály, a Máriássiak és a Lubyak Szatmár megyéből. A hajdúvárosok igénye ellen volt viszont Szepes megye alispánja, akinek magatartását - nem is tagadta - « szepesi tizenhárom város sorsa foglalkoztatta. E városok ugyanis a vármegyén belül sajátos, különálló jogállást élvezlek, amelyeknek helyzete emlékeztetett a hajdúvárosokéra. Attól tartott tehát, hogy a hajdú városi igények kielégítése mintegy példaként szolgálhat a tizenhárom város erőteljesebb függetlenedésére/ 5 0^ Ellenvetésekkel éltek a Ternes megyei és a Csongrád megyei küldöttek is. Az ellenzők tábora egyébként a két tiszai kerület ülésén törpe kisebbségben maradt, s ez volt a döntő, hiszen az országgyűlésen a hangadó, a vezér szerepet mindvégig ez a két kerület játszotta, s ezek közül is különösen a tiszántúli. A jászok és a kunok igényét a két tiszai kerület ugyancsak támogatta, bár ellenzők itt is akadlak. Amint a két hajdúvárosi követ írta haza, a hajdúvárosok ügyének tárgyalása után „a Kunok és Jászok jöttek elő, de már ezeket kivált Vice Ispány Karász Úr igen molskolta, hogy ezek tsak jött ment jobbágyokból állanak...". Nem csekély elfogultsággal jelentenék a hazaiaknak, „végre a mi köpenyünk alatt ezek is elmentek"/ '^ A hajdúvárosi követek célja az volt, hogy igényük az országgyűlési képviselet ésa kiváltságaik kérdésében bekerüljön a koronázási diplomába illetve a koronázás előtti törvényekbe. A két tiszai kerület úgy szándékozott a diplomát kidolgozni, hogy a hajdúvárosok a jászkunokkal és a szabad királyi városokkal legyenek együtt. A két követ nagyon tartott attól, hogy a kerület belső társadalmi feszültségei könnyen megakadályozhatják törekvéseiket. Kérték ezért az otthoniakat, „ha valaha akármikor, most legyen egyetértés Nemes Hajdú Városokon... (mindenki) egyedül a maga Hazájának Hartzát, boldogulását és leg jobb Karban lehető helyheztetésél tégye, úgy a'mint Hazafiúi kötelessége hozza magával...". A kerületi üléseken elért pozíció nagyon jelentős volt, mert-amint írták- „előre meg vagyon mondva s magunk is által lállyuk a Diaetalis Dolgoknak eddig való folyamattyából, hogy a'mit a Circulusok el végeznek és azokat a Mixta Deputatio is helyben hagyja, az a Plénumba sem sok változást szenved"/ '^ 15
