Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Debrecen írásos forrásainkban a 13. század elején felbukkanó, később több falut magába olvasztó Debrecen 1361-ben már mezőváros s egyben jelentős uradalmi központ. Bihar megyéhez számították, de különösen a 16. századtól kezdve olyan tényleges, majd jogilag is biztosított kiváltságok birtokába jutott, amelyek nagyfokú függetlenséget eredményeztek. 1693-ban szabad királyi város lett, s így olyan törvényhatóság, amelynek vármegyei függése csak formális. 1876-ban lett az akkor megszervezett Hajdú vármegye székhelye. Címerképe egyházi motívumra vezethető vissza, amely a középkorban gyakori volt (Baja, Makó pl.), s különösen kedvelt volt Isten Bárányának ábrázolása városi címereinkben, amely Debrecen mellett felbukkan többek között Bánffyhunyad és Szentendre címerképében is. Debrecen címerének legelső ismert változata 1560ban bukkan fel. A kőbe vésett, pajzsba foglalt címerkép húsvéti bárányt ábrázol, felemelt jobb első lábával húsvéti zászlót tart, fejét XI l)|L! ^vâ/' hátra fordítva. A gyakori Agnus ()fr\ Dei (Isten Báránya) ábrázolás mi^sy att is indokolttá vált Debrecen címerének különös jegyekkel való Debrecen címere kiegészítése, amelyre I. Lipót idejében - a szabad királyi városi rangra emeléskor - különösen jó lehetőség kínálkozott. Az ekkor kapott adománylevélben rögzítették Debrecen ma is használatos címerét. A csücskös talpú pajzs alsó harmadában hármas domborulatú mezőn a fent leírt bárány, hátsó két lábán és bal első lábán egy-egy kinyitott könyvön áll, feje körül arany színnel ábrázolva a szentség glóriája. A két könyv utalás a Biblia két részére, azO-és az Új Testamentumra, de rímel arra a szerepre, amelyet Debrecen a magyarországi protestantizmus és általában a magyar kulturális életben is betöltött. A Bárány mögött kék mezőben zöld pálmafa látható, utalásként a Biblia keletkezési helyére. A pajzs fölött vitézi nyílt sisak helyezkedik el, amely fölött rangjelző korona látható, amelyből lángnyelvekből főnixmadár emelkedik ki, fejét heraldikailag balra fordítva az emberarcú nap felé. Ez a kiegészítés már jól megkülönböztette a város címerét más, hasonló bárányos ábrázolásoktól. A főnixmadár a középkorban olyan mitikus lény, amely képes volt hamvaiból feltámadni, s így a címerképbe való illesztése azt volt hivatva kifejezni, hogy jelképezze a sokszor elpusztított, de mindig újra éledt város teremtő erejét, élni akarását. A közelmúltban jogaiba visszaállított ősi címert a heraldika szabályainak megfelelően szabályos sisaktakaró övezi, amely heraldikailag jobbról ezüstvörös színű, balról pedig kék arany. 12