Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Nagykereki írott forrásainkban 1214-ben bukkan fel, amikoris egy böjti poroszlónak két kereki embert Váradra kellett kísérnie. A középkorban vámszedő hely és várkastélyáról is nevezetes. A község a 16. század elején az Ártándyak nagy uradalmának a központja volt, s ide tartoztak a következő községek: Ádám, Ártánd, Bors, Erapáti, Értarcsa, Konyár, Köbölkút, Kis- és Nagyszántó, Kiszomlin és Szakái. Maga a várkastély is ekkor épült ki 15. századi alapokon. 1552-ben nyolc telekkel írták össze, s ekkor Ártándy Kelemen birtoka. Az egyébként tragikus sorsú Ártándyak kihalása után Báthory István erdélyi fejedelem Hagymásy Kristóf váradi kapitánynak adományozta. Halálakor veje, Bocskai István örökölte Kerekit, aki a várkastélyt úgy erődítette meg, hogy az egy esetleges komolyabb ostromot is ki álljon. Erre a Bocskai-szabadságharc kezdetén valóban sor került, hiszen e várban támadták meg Bocskait 1604. okt. 3-án a császári csapatok. A várat azonban örvéndi Pál kapitány háromszáz köleséri szabadhajdú segítségével megvédte, s ez fontos szerepet játszott a szabadságharc kezdeti sikereiben. Fontos számunkra Gyulafi Lestámak azon korabeli adata, amely úgy tudja, hogy „... volt 800 hajdú, ki beszorult volt Kerekiben Bocskaival, kik ott Kerekiben az városban házosultak volt meg, és ott laktanak, házok és mindenek ott lévén". Ebből egyértelműen kiderül, hogy magában Kereki mezővárosban a szabadságharc előtt is laktak hajdúk, s nyilván az után is. Tudjuk jól, hogy Bocskai István az örvéndi Pál alatt katonáskodó háromszáz köleséri hajdúnak külön kiváltságlevelet adott 1606-ban, s ebből származott a nagyszalontaiak hajdúkiváltsága. Magának Nagykerekinek külön kiváltságleveléről nem tudunk, de már ekkor mezővárosnak tudhatták, mint ahogyan Gyulafi is említi. 1692-ben azonban, amikor tizennégy családdal összeírták, falunak (possesio) mondják ugyan, de a szöveges részben fontosnak tartották megjegyezni, hogy azt olyan nemesek lakták, akik mentesek a terhektől és az erdélyi fejedelem hadseregében fegyverrel tartoznak szolgálni. Igaz, a török minden telek után egy birodalmi tallért követelt tőlük. Ez azt bizonyítja, hogy a lakosság közt élt valamiféle kiváltságolt tudat, amelyet a jelek szerint Bocskai Istvánnal hoztak összefüggésbe. A 18. és 19. században egyébként vármegyei köznemesi családok birtoka. A fenti gondolatmenetet támasztja alá a község pecsétnyomója, amely általunk egy 1822-ből származó iraton ismeretes. Ennek körirata a következő: KEREKI VAROS PECZETÏ 1605. A körirat a községet mezőv árosnak mondja, s ebben sok ok miatt nem kételkedhetünk. Az adományozás éveként 1605-öt, tehát a Bocskai szabadságharc idejét nevezi meg, maga az adomány azonban nem ismeretes. Ennek ellenére a fent elmondottakkal összefüggésben elmondható, hogy annak tudata, esetleg de facto ténye valóban innen eredeztethető. A címerkép is tükrözi ezt a bizonytalanságot, hiszen az hegyével felfelé állított ekevasat ábrázol, amely esetleges fejedelmi adományozás esetén merőben szokatlan lenne. A pecsétnyomó készítésének éveként 1605 tehát nem fogadható el, s az valószínűen 18. századi. A címerképre visszatérve meg kell jegyeznünk, hogy az ekevas sajátos szépségű, barokk vonalvezetésű pajzsba van foglalva. Nagykereki címerét ezek alapján a következőképpen adhatjuk meg. Sajátos barokkos vonalvezetésű kék színű címerpajzsban hegyével lefele néző, álló helyzetben ábrázolt ezüst színű ekevas. 67