Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Fúrta Valószínűen késdi településű község. Árpádkori írásos nyoma nincs, de az 1552-es összeírásban szerepel. 1692-ben lakatlannak mondják, de legkésőbb a 18. század elején már újratelepült. A Sárréten fekvő, Váradhoz közel eső község földesura a nagyváradi római katolikus káptalan kisprépostja volt, de a falu lakosságának nagyobbik hányada református. A község lakosságának meghatározó csoportját a telkes jobbágyok jelentették, noha a földesúrnak itt a 19. század derekán majorsági gazdasága is kiépült. Tipikus jobbágyfalunak mondható tehát, erős református többsége pedig azt valószínűsítheti, hogy a község lakossága valamilyen formában a 16. századtól kezdve folyamatosan jelen volt. Címere a falu jobbágy mivoltával, mezőgazdasági-paraszti \ f' ) l jellegével áll összefüggésben. Az y' " __ S 1770 szeptemberében kelt urbári- ——

^ ^

^ *" urnában megtalálhatjuk a falu 18. ^N^/^ század eleji pecsétnyomójának lenyomatát. Ennek körirata a kö- Fúrta címere vetkező: FÚRTA FALU 1720. 1720-ban tehát mindenképpen lakott hely, községi elöljárósággal. A köriraton belül a címerkép a következő: Álló férfialak heraldikailag bal kezében három búzakalászt tart, jobb kezében pedig hegyével kifelé néző aratósarlót. Ez az ábrázolás egyértelműen a falu mezőgazdasági mivoltára utal. A három búzakalász együttes ábrázolása címerképeken gyakori, s a szimmetrikus ábrázolás lehetősége mellett mágikus jelentést is hordoz. Az aratósarló a betakarítás módjára utal. A középkorban, de a 16. században is a gabona betakarításának leggyakoribb módja aratósarlóval történt, s azt csak az újkorban szorította ki a kaszás aratás. Az aratósarló megjelenítése a címerképben tehát mindenképpen figyelemre méltó és olyan jellegzetesség, amely kiemeli Fúrta címerét a szokásos jobbágyfalvak közül. 55