Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Vekerd A Fúrta közelében álló kis falu írásos forrásainkban meglepően későn bukkan fel (1480). 1552ben lakott hely, de mindössze hat portával írták össze. A magyarság számára oly sok pusztulást, szenvedést hozó tizenötéves háború (1591—1606) során feltehetően elnéptelenedett, s a puszta helyre feltehetően Bethlen Gábor uralkodása idején rác hajdúkat telepítettek. A délszláv etnikumú, görögkeleti vallású hajdúk letelepítéséről azonban sem eredeti, sem másolatban fennmaradt telepítő szerződés nem maradt ránk, azt azonban határozottan tudjuk, hogy 1642-ben itteni rác hajdúk maguk közé fogadtak harminc, feltehetően protestáns vallású, magyar származású hajdút, háromszáz forint lefizetése ellenében. Egyes vélemények szerint az áttelepülők Körösszegről valók voltak, akik a vekerdi határ mellett használhatták az ekkor pusztán álló, s a vekerdiek által bérelt Darvas határát is. Az erdélyi törvénytár (Approbatae Constitutiones) Vekerd hajdúvárost a kétségtelen és igaz hajdútelepek között ismerte el, katonailag tehát a váradi főkapitány parancsnoksága alatt állottak. Pusztulásuk a Szejdi-járáskor, Várad török kézre kerültekor (1660) következhetett be. Az 1692-es összeíráskor puszta, néptelen hely, s pusztán állott az 1715-ös és az 1720-as összeírások idején is. A tartós elnéptelenedés teljes lakosságcserét eredményezett, s a 19. század közepén azt írták a községről, hogy itt zömében elmagyarosodóban lévő román lakosság él, akiknek élelme a sovány határban csak nehezen terem meg. Birtokosai köznemesi családok. Az egykori hajdúváros teljes pusztulása, a lakosság gyökeres kicserélődése mellett fontos kiemelnünk, hogy Vekerd — a bihari volt kishajdú városok zömével ellentétben—nem került az Esterházyak derecskai uradalmához —, s így nem is vett részt a hajdúszabadság visszaszerzéséért indított nagy perben. Mindez azt bizonyítja, hogy az egykori hajdúkiváltságolásnak még a tudata is kiveszett az idetelepülő, etnikailag is más népességből. Ami természetesen érthető is. Mindez tükröződik a falu címerében is. Amíg a bihari volt kishajdú helyek általában címereikben megőrizték a hajdúkiváltságolásra vonatkozó szimbólumaikat, addig Vekerd esetében erről nem beszélhetünk. A község által az úrbéri felméréshez készített úgynevezett kilenc kérdőpontra adott választ a következő címeres pecsétnyomóval hitelesítették. A nehezen olvasható körirat a következő: VEKERI ... PECSETYE. A kipontozott rész helyén nyilván a helység vagy a falu szó állhatott. A köriraton belül a címerkép a következő: Heraldikailag jobb oldalon hegyével felfelé állított s befele fordított csoroszlya, míg heraldikailag bal oldalon felfele álló, s élével kifele fordított ekevas. Vekerd címerét ennek alapján tehát a következőképpen adhatjuk meg. Szokásos alakú, zöld színű címerpajzsban a fent leírt módon ábrázolt, ezüst színű csoroszlya és ekevas. Vekerd címere 38