Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

A nagyhajdú városok címerei Azún. „nagyhajdú" vagy „öreg" hajdúvárosok alatt azokat a hajdúvárosokat értjük amelyek nagyrészt Bocskai kiváltságlevele értelmében nyertek hajdújogot, s Szabolcs megye területén feküdtek. Bocskai István fejedelemnek ebben az összefüggésben két oklevele mérvadó, az 1605. dec. 12-én kelt korponai kiváltságlevél, amelyben 9254 hajdúvitézt nemesített meg, és a szoboszlói lovashajdúk számára Kassán 1606. szept. 2-án kelt adománylevél. A jelentősebb a korponai, amelyet a történeti irodalom a hajdúk Magna Chartájának is szokott nevezni. Bocskai István ezen adománylevele a következő helyeket adományozta kedvelt hajdúvitézeinek Szabolcs vármegye területén: Kálló városa, Nánás, Dorog, Varjas pusztabirtokok, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid részbirtokok. Kállót a hajdúk Báthory Gábor közbenjárásával 1609-ben elcserélték Böszörménnyel, Varjas, Sima és Vid végül pusztabirtokok maradtak. A második hajdúfelkelés után pedig hajdújogot nyert Polgár és Szentmar gita, ez utóbbi azonban Polgár hajdúváros pusztabirtoka lett. A 17. század végén ezek a települések sajátos szervezetbe, a Hajdúkerületbe tömörültek, s kiváltságaik jelentős részét át tudták menteni a feudalizmus következő időszakára is, ellentétben pl. a bihari ún. „kishajdú" városokkal. Igaz, Polgár végül elvesztette hajdújogát (1715), s ezzel a Hajdúkerület városainak száma hatra csökkent. A városok címerei annyiban egyöntetűek, hogy - érthetően a katonai erényeket hangsúlyozzák, s szívesen használták fel ehhez a korponai kiváltságlevél címerképét, amely magának a Hajdúkerületnek címerévé, később pedig Hajdú megye címerévé vált. Legfeltűnőbb ez Böszörmény esetében, ahol a címerkép gyakorlatilag megegyezik a korponai kiváltságlevéllel, noha a város maga ebben az adománylevélben nem is szerepel. Lényegesebbnek érezték tehát azt, hogy az ide települők személy szerint egyezhettek és nyilván meg is egyeztek a Kállóba telepített Bocskai-hajdúkkal. 14