Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
ni, azaz a hajdúnemeseket személyükben nemteleneknek tekintette, s így mintegy a „Nemesi Jussal szeerzett s vérözönökkel s temérdek áldozatokkal meg tartott Örökségeik" paraszti telkekké tétetnek. A legutóbbi királyi rendelet pedig egyenesen végromlással fenyegeti a Hajdúkerületet, mert a hajdúnemesek minden vagyonát sőt személyét is összeírni rendelte, amelynek természetes következménye az adózás. Megszünteti kerületi és a városi tisztviselők adómentességét, kivéve a személyes katonatartást, sőt a proprietarius hajdúk visszamenőleg is fizessék meg adóhátralékukat. Ezt ugyan még végre nem hajtották, de azt bármelyik pillanatban foganatba vehetik, s így a hajdúk adományai ,,Dicasteriális (hivatali) magyarázat alá vétetvén", tulajdonképpen adományaiktól fosztanák meg őket. Hivatkozva a hajdúkra vonatkozó 1791-es országgyűlési törvényekre, arra kérték a rendeket, hogy bírják arra az uralkodót, hogy a hajdúvárosok elrendezését az országgyűlésre bízza, s a már kiadott rendeletet függessze fel. Végezetül sérelmezték, hogy a réveken és vámokon nemtelen emberek módjára fizetniük kell. Itt röviden csak utalhatok rá, hogy fenti rendeletek foganatbavételét a királyi biztos végül megkísérelte, de ebből olyan bonyodalom, nyugtalanság támadt a kerület városaiban, elsősorban Szoboszlón és Böszörményben, amely alapjaiban rázta meg a hajdúvárosok társadalmát. 279 Böszörményben Pipó Mihály, Szoboszlón pedig Dóró István és Szalai Mihály vezetésével támadt mozgalom, amely az 1824. évi tisztújításokat megzavarta, a régi tanácsot önhatalmúlag leváltották s Szoboszlón Dóró Istvánt tették meg hadnagynak. A gyűlésről egyébként a kerületi küldöttséget is kizárták. A királyi biztos rendeletére per indult ellenük, mintegy 140 főt ültetve a vádlottak padjára. Valamennyiüket bűnösnek találták, s kit botbüntetésre, kit pedig börtönre ítéltek. Dóró István, a szoboszlói elégedetlenek vezére pedig a Hajdúkerület pincebörtönében végezte életét. 28 0 Az adózás ügyét, valamint a birtokviszonyok kérdését egyébként egészen a polgári forradalomig nem sikerült rendezni, sőt a birtokviszonyok megnyugtató megoldása csak jóval a kiegyezés után sikerült. Az 1825/27-es országgyűlés egyik jelentős eredménye volt annak az országos összeírásnak az elrendelése, amelyre már az 1802-es országgyűlésen is született törvény, s amelyet ténylegesen 1828-ban hajtanak végre. Noha az összeírás az első pillanatra adóügyi szempontból tűnik érdekesnek, valójában többről volt szó, hiszen alkalmat adott a rendeknek a magyar valóság mélyebb megismerésére. 28 1 A hajdúvárosok számára pedig adóügyi megfontolásokból is rendkívül jelentős volt. A jelek azonban nem voltak biztatóak! Pély Gábor 1826 nyarán — ekkor ugyanis Nánási Oláh Mihály nem tartózkodott Pozsony279 Vö. Sillye-jelentés. I. m. és Komonyi Lászlóné: A „Dóró-lárma". Felkelés Hajdúszoboszlón. 1822—1824. Debrecen. 1954. Ez utóbbi mű értékelése mára már erősen elavult, s magán viseli a megjelenés korának sematikus történelemszemléletét. « 280 Sillye-jelentés. I. m. 281 Magyarország története. 1790—1848. I. m. 5/1. k. 634. 77
