Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
A panaszok kivizsgálásával a Helytartótanács 1809. április tizennegyedikén Ibrányi Farkast, a tiszántúli kerületi tábla ülnökét bízta meg, akinek ugyancsak bokros teendői akadtak. Hivatalos működését 1809. december ötödikén a következő beszéddel kezdte: „Tartsák szem előtt a kerületi tisztviselők azon alapigazságot, hogy az a boldog város és társaság, hol a törvények, nem pedig a tisztviselők akaratja uralkodik, de egyszersmind jó példával is kormány oztatik, a hol a becsület és a törvény teljesítése fő dolog, a haszon pedig mellékes tárgy, a hol a fele baráti szeretet szent kötelességnek, az egyetértés és bizalom pedig a polgári alkotmány alapjának tartatik: mert így valóban eléretik azon boldog czél, hogy az elöljárók is parancsolni, az alattvalók is engedelmeskedni tudnak és akarnak". 23 6 E hangzatos frázisok csupán egyetlen lényeges dolgot eredményeztek; aláásták a kerületi tisztikai' tekintélyét, s megnyitották a zsilipet a panaszáradat előtt, amely a hajdúvárosok különböző társadalmi rétegeiben felhalmozódott. Ezek megoldását viszont lényegében nem segítette elő. Ibrányi Farkas királyi biztossága alatt különösen Nagy Demeter mozgalma okozott sok fejtörést a hajdúkerületi vezetésnek és személy szerint a főkapitánynak, Nánási Oláh Mihálynak. Bár a Hajdúkerület belső társadalmi mozgalmainak a feltárása és alapos elemzése még várat magára, az eléggé világos, hogy ebben a mozgalomban a nemesek (armálisták) és a hajdúleszármazottak egy része vett részt, olyanok, akik vagy már nem rendelkeztek belső telekkel, s így a különböző földosztásokból kimaradtak, vagy pedig kis hányad belső telek birtokában voltak csak, s így arányosan csak kis területet kaptak. Kihasználva azt a tényt, hogy például Böszörményben az 1784-es földosztás alkalmával — a belső telket figyelembe véve — valóban részesültek a hajdú adományos földből eredetileg nem-hajduk is, egyenesen azt állították, hogy a „törzsökös hajdúkat" illető földbirtokot jövevényeknek, jobbágyoknak és zselléreknek osztották ki, s a birtokos nélkül maradt belső telkeket, valamint a külsőségeket is önkényesen adják és adományozzák. Mindezért döntően a hajdúkerületi tisztikar és a városok vezetése a felelős, s éppen ezért kérték a jövevényeknek és nemteleneknek minden hivatalból való kizárását és valódi nemesekből és hajdúkból álló tisztikar megválasztását. 23 7 Ibrányi Farkas mintegy további tápot adva a mozgalomnak, annak vezetőit felszólította, hogy tegyék közhírré a királyi biztos közeli megérkezését, s addig is a panaszokat írásban fektessék le, majd pedig adják be hozzá. A feszültséget csak fokozta az a híresztelés, hogy az ezután nyerendő szabadságban csak azok részesülnek akik beadják panaszukat. 23 8 A dolog odáig fajult, hogy Ibrányi Farkas, aki a megyei gyűléseken és a kormányhivatalokban is a hajdúkerületi tisztikar nyilvános ellenségének mutatkozott, felbiztatta Szabolcs megyét, hogy érveit összeszedve újra próbálkozzon a hajdúvárosok bekebelezésével. Sőt, nyilvános beszédeiben a kerületi tisztikart törvénytelenséggel vádolta, cselekedeteit pedig visszaélésnek és zsarnokságnak nevezte. 23 9 236 Sillye-jelentés. I. m. 17—18. 237 Uo. 18. 238 Uo. 19. 239 Uo. 20. 64
