Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
A választásnak, illetve kinevezésnek a módjára utalva ez után a főkapitányi cím elé gyakran tették a „decretalis" jelzőt, amely annyit jelent, hogy királyi döntés értelmében kinevezett személyről van szó. Itt célszerű röviden utalnunk a főkapitány-választás rendjében bekövetkezett változások következményeire, amely egészen a Hajdúkerület megszűntéig feszültségeket eredményezett a központi kormányszékek és a kerület között. Nánási Oláh Mihály halálakor — 1838-ban — a kérdés ugyanis újból napirendre került. 1838. március tizenkettedikén a királyi biztos, Kállay István — miután részvétét fejezte ki a gyászesettel kapcsolatban — nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a főkapitányi hivatalt be ne töltsék, tisztújítást ne tartsanak, s várják meg a hamarosan érkező felsőbb rendelkezéseket. 22 3 1838 július végén a királyi biztos immár a Helytartótanácstól leérkezett utasítás értelmében megtartotta a tisztújítást, amelyen a főkapitányi hivatalról a következőket mondotta: 22 4 „Ezen Kerületnek Törvény általi elrendeztetése bekövetkeztéig a fő Kapitányi Hivatalra alkalmas személlyeket, nem ugyan szoros értelmében vett ki jelelés, hanem csupán ajánlásképpen Leg Felsőbb Hellyre bemutathatni továbbra is szabadságában hagyatva, maga a kinevezés a Törvényes fejedelmeknek fent tartva" maradjon. Részletesen szólt e mellett a kerületi tisztviselők választásának kialakítandó rendjéről, valamint a városi tisztújításokról is. A kapitányjelölő közgyűlést július harmincadikán tartották, amelyen a városok — a királyi biztos utasítására — a főhadnaggyal, a jegyzővel, két tanácsbelivel és két esküdttel képviseltették magukat. Három jelöltet állítottak: első helyen alkapitány Pély Gábort, a második helyen „közmegegyezéssel" Karap Sándor táblabírót, a harmadik helyre pedig a „vélemények megoszlása" után Petkó Mihály táblabírót. 22 5 A királyi döntés 1839 márciusában érkezett meg, amelynek értelmében a főkapitány Pély Gábor lett. A királyi biztos kiemelte az uralkodónak a hajdúvárosok iránt tanúsított atyai jóindulatát, mert „eme Kerületre nézve jeles Hivatalra nem idegent, hanem Hazánkfiát (azaz hajdúvárosit) méltóztatott kegyelmesen kinevezni.. ,". 22 6 Ami a legérdekesebb, a királyi biztos a főkapitány-választással kapcsolatban nem az általunk már ismert előzményekre hivatkozott, hanem arra, hogy a végleges rend kialakításával meg kell várni a Hajdúkerület belső elrendezéséről szóló országgyűlési törvényt, s a választást így mintegy ideiglenes jelleggel kell megejteni. S valóban! A magyar országgyűlés a Hajdúkerületben 1837-ben munkálkodó királyi biztosi véleményre, illetve tervezetre alapozva foglalkozott i s a kérdéssel. Az 1844. évi országgyűlés törvénytervezetet készített a Hajdúkerületre vonatkozóan, 223 Uo. 17. k. 1838. márc. 12. Utasította a Hajdúkerületet, hogy a gyászesetet haladéktalanul jelentse a Helytartótanácsnak. 224 Uo. H.-ker. jkv. 30. k. 1838. júl. 30. 225 Uo. Itt már szabályozták a szavazó deputátusok számát, a városok ugyanis a főhadnagyon és a jegyzőn kívül két tanácsbelivel és két esküdttel képviseltették magukat. 226 Uo. H.-ker. jkv. 1839. márc. 18. Március 20-án újraválasztották a hajdúkerületi tisztikart is, az alkapitány Karap Sándor lett. Uo. 61
