Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Ezen a gyakorlaton akart most változtatni a Magyar Királyi Udvari Kancellária. A hajdúvárosok választása viszont kész tények elé állította őket, s a zavaros belpolitikai viszonyok között nem akarták a választást megsemmisíteni, viszont a megerősítést is csak a legközelebbi országgyűlésig voltak hajlandók érvényesnek tekinteni. 10 5 Éppen ezért az 1790/91-es országgyűlésen, amelyre később még viszszatérünk — a Hajdúkerület két követének, Jablonczay Petes János főkapitánynak és Nánási Oláh Mihálynak egyik fontos feladatuk volt a főkapitány választás rendjének a tisztázása. Ezt az ügyet valóban, minden lehető alkalommal elő is vették, s végeredményben nem is sikertelenül. A két követ 1790. dec. 10-én írta haza Pozsonyból, hogy a „Felséges Cancellárián is most agitáltatik az Electio vagy Szabad Választás dolga". 10 6 A sorsdöntő fordulatra azonban 1791 januárjában, Bécsben került sor, amikoris a két követet — Jablonczay Petes Jánost és Nánási Oláh Mihályt — fogadta az uralkodó, II. Lipót. A kihallgatás elsőrendű célja az újra felbukkanó kamarai veszély elhárítása volt, de szóba került a kapitány választásának a kérdése is. 10 7 Ezt maga az uralkodó hozta elő, amikor beszélgetés közben kijelentette, hogy a választásról már informálták őt. Majd váratlan fordulattal megkérdezte: „Hogy hát most ki a' Kapitány?". Erre Jablonczai Petes János válaszolt: „én vagyok Felséged Kegyelmes engedelmével". Erre az uralkodó ismét kérdezett: „hogy ki választott?". Erre Jablonczai Petes János a következőképpen felelt: „Felséges Uram! Hajdú Városok több szabadságai között ez is mind ez ideig szakadatlanul meg vólt, hogy magok választottak magoknak kapitányt, és a'mikor a' múlt esztendőben februáriusban azon régi szabadságok szerint választottak Kapitánynak, azonnal felségednek alázatos jobbágyi kötelességek szerint meg jelentették és Felséged is azon választást meg hagyni kegyelmesen méltóztatott". Az uralkodó erre azt válaszota, hogy máskor a Kancelláriával jobban fogja a dolgokat előkészíteni. A két követ a tanulságot a következőképpen szűrte le: „Mi azért má mindeneket el követtünk valamit tsak lehetett, már többre nem mehetünk, hanem bízzuk magunkat az Isteni Gondviselésre". Ettől függetlenül a választás kérdése továbbra sem zárult le. Pozsonyban Nánási Oláh Mihályéknak világosan értésükre adták, noha a Helytartótanács az ügyet meglehetősen jól véleményezte, túl sok jóra ne számítsanak, s azt tartsák legnagyobb szerencséjüknek, ha a szabad választást továbbra is meghagyják. 10 8 Az ügyben azonban mégis szerencsés fordulat következett be. Erről Nánási Oláh Mihály és Jablonczay Petes János 1791. február tizenegyedikén kelt levelükben a következőképpen számolnak be. Sok bonyodalmak után végre rendeződött a választás kér105 Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. Pozsony, 1791. jan. 21. A következőket írják: „tudván a Felséges Cancellária, hogy az én választásom tsak eddig a Diaetáig ratihabealtatott". H.-B. M. L. IV. A. 502. b. H.-ker. közgy. ir. F. 4. No. 72. 1791. 106 Uo. F. 4. No. 31. 107 Uo. F. 4. No. 31. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerülethez. Bécs, 1791. jan. 11. 108 Uo. F. 4. No. 72. 1791. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerülethez. Pozsony, 1791. jan. 21. 32
