Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)

Tartalom

tétlen tekintélynek örvendett, akire az ügyes-bajos dolgokat ós peres ügyeket rá lehetett bizni. Sőt erre illett is felkérni. Egyszóval ő volt a csa­lád „plenipotentariusa", teljhatalmú megbízottja. 1824-ben például ő volt az, aki feleségének, Kovács Katalin asszony­nak a kuriális peréhez felfogadja ügyvédnek Sziits Ábrahámot. s ezt hi­vatalosan be is jelenti a Hajdúkerület közgyűlésén. 5 3 1812-ben pedig a Hajdúkerület közgyűlésén „fel állván, mint idossebb Atyafi és a több testvérének is Jussaira fel vigyázó", kéri, hogy a közgyűlés ezt vegye tu­domásul, s „hogy ezen Prókátor vallásáról a szokott bizonyságlevél ré­szére ki adassék". 3 4 Érthető tehát, ha a család ügyében több ízben hivatalosan is eljárt, mint például 1818-ban. amikor testvére, Nánási Oláh Jakab ezredes fe­lesége báró Horeczky Aloisia nevében egy bizonyos jogi perben ellent­mondást tett egy bucsánvi (Nyitra megye, Nagyszombathoz közel) bir­tokra. 5 Cgyébként testvérének ezredesi kinevezéséről szóló okiratot hi­vatalosan is kérte elhelyeztetni a Hajdúkerület levéltárában, nyilván jogi megfontolások alapján. 5 G Kapcsolatrendszerére és baráti körére egyaránt fényt vet a kereszt­apaság vállalása, amely elvben rokoni kötelék létesítését jelentette, s amelynek ebben a korban még valódi jelentősége is volt. így például a hajdúnánási református egyház anyakönyvei alapján tudjuk, hogy 1794­ben, 1796-ban, 1800-ban, 1803-ban és 1805-ben is vállalt keresztapaságot. 1794-ben például a református prédikátor, Németi István gyermekének 3 Károlynak lett a keresztapja, 1805-ben pedig ugyancsak az akkori refor­mátus prédikátor gyermekének, Váradi József, Klára nevű leányának vállalta el a keresztapaságát. 5 7 Az csak természetes, hogy gyermekeiről is messzemenően igyekezett gondoskodni, megfelelő családi háttért biztosítani számukra, amely egy­ben a hivatali előmenetel segítője is. Fia, ifjabb Nánási Oláh Mihály 1806-ban született Tokajban, amely­nek oka csak az lehet, hogy édesanyja a terhesség utolsó szakaszában ha­zament szüleihez. Neveltetése hasonló volt apjáéhoz, s pályafutása is en­nek megfelelően alakult. Ügyvédi diplomát szerzett, s hazatért szűkebb pátriájába. Természetes, hogy apja igyekezett előmozdítani fia boldogu­lását. s a kor közvéleménye előtt ez a világ legtermészetesebb dolgának számított. Ügyvédi oklevelét 1828-ban a Hajdúkerület közgyűlésén ün­nepélyesen kihirdették, amely annyit jelentett, hogy a hajdúvárosokban rendes ügyvédi gyakorlatot folytathat. Ö azonban mégsem ezt az utat választotta. A Hajdúkerület közgyűlése ugyanis ebből az alkalomból meg­választotta a hajdúvárosok aljegyzőjének. A kinevezés joga viszont a Haj­dúkerület főkapitányát, tehát az apját illette, aki viszont ezt nem tehet­te — nem is akarta — a királyi biztos hozzájárulása nélkül. Természete­53 Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 24. 1824. 537. 89. 54 Uo. 19. 1812. 181. 69. 55 Uo. 21. 1818. 402. 49. 56 A kerületi közgyűlés ebből az alkalomból gratuláló levelet küldött Nánási Oláh Jakabnak. Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 1823. 299. 206. Oláh Jakab erre Tarnov­ból (Galícia) írt köszönő levelet a Hajdúkerületnek. 57 A hajdúnánási református egyház születési anyakönyvei alapján. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom