Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány 1760-1838 / Hajdúsági Közlemények 15. (Hajdúböszörmény, 1987)
Tartalom
Család és közösség, származás és neveltetés Nánás hajdúváros társadalma fő vonásaiban hasonlatos volt ugyan a többiéhez, de mégis rendelkezett olyan sajátos jegyekkel, amelyek a város karakterét, jellegét érzékelhetően elkülönítették mondjuk Böszörményétől, Dorogétól vagy Szoboszlóétól. Dorog mindenekelőtt görögkatolikus vallásában különbözött, s részben ez Böszörményről is elmondható, ahol a lakosságnak mintegy tizedrésze, jórészt a szegényebb bevándoroltak szintén ezen a hiten voltak. Szoboszlón pedig ekkortájt jelentősnek mondható római katolikus kisebbség jelent meg, amely ugyan Nánásról is elmondható, de jóval kisebb mértékben. Érdemes felfigyelni arra a jelenségre is, hogy Nánáson lényegesen nagyobb számban éltek olyan családok, amelyek a hajdúnemesi kiváltságaik mellé vagy anélkül is országos nemesi jogokat (armálist) szt reztek. 1 5 Talán pontosan ezért Nánás társadalma a hajdúkerületi politikai vezetőréteg számára számos kiváló képviselőt adott, többek közt az első kerületi főkapitányt, Désány Istvánt is. 1 6 A város társadalma a XVIII. század derekán már a következőképpen rétegződött: Hajdúnemesek, akik kiváltságaikat Bocskai Istvántól eredeztették, s ennek bizonyítására az 1702-es összeírást használták fel, azt tudniillik, hogy az illető családot a proprietáriusok (törzsökös hajdúk) között vették-e fel. Ez ugyanis a legkorábbi — ránk maradt — összeírás, s maga a Hajdúkerület is csak ezt volt hajlandó elfogadni a bizonyítás zsinórmértékéül. Országos nemesek, akik armálissal rendelkeztek ugyan, de nem szerepeltek a hajdúleszármazottak között, s ez a tény a későbbiek folyamán egyre növekvő feszültség forrását jelenti. Beköltözött nemnemesek (jobbágyok), akik rendszerint a város bérelt pusztabirtokain (Tedej, Vid egy része) rendelkeztek csak bérelt földbirtokkal, s végül azok a 15 1848-ban Nánáson élt a legtöbb nemesi család a Hajdúkerületben, szám szerint nyolcvanöt. Ez a kerület nemességének 30 százaléka. Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve (Módy György és Orosz István közreműködésével szerk. Dankó Imre). Debrecen, 1972. 126. 16 „Pro tali itaque Supremo Oppidorum Hajdonicalium Capitaneo primus Stephanus Dézsán Nánásiensis Anno 1699. Communi omnium Hajdonum assensu electus, et in hoc munere per Decretum Consilii Aulae confirmatus est, prout id ipsum Decretum dato 17-ae Decembris 1699 emanatum..Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium ex Legibus, Privilegiis, aUisque monumentis depromtus. H. é. n. 23—24. 13
