Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
csupán 2030 lakás maradt épen, 3570 épület pedig súlyosan vagy kisebbnagyobb mértékben megrongálódott. 17 1 Az állatállományban bekövetkezett veszteségekről csak az 1944. áprilisi és 1944. decemberi összehasonlításból nyerünk fogalmat: a szarvasmarhák száma 5700-ról 1200-ra, a lovaké 4600-ról 750-re, a sertéseké 16 000-ről 7900-ra, a juhoké 6300-ról 2400-ra csökkent. 17 2 Hajdúböszörmény veszteségei egészében meghaladták mind az országos, mind a megyei átlagot. A lényegében mezőgazdasági jellegű Böszörményben a gazdálkodáshoz szükséges elemi állatállomány sem állt rendelkezésre (az 52 ezer katasztrális hold megművelését 750 lóval kellett megkezdeni). A szarvasmarha, a sertés, a juh jelentette a lakosság legfőbb bevételi forrását, de a háború befejezésekor minimálisra zsugorodott a piacra történő árutermelés, ami nemcsak az őstermelőket, hanem a felvásárlásra szoruló ellátatlanokat is súlyosan érintette. Még 1947-ben is alig 50 százalékát érte el az állatok száma az 1944. áprilisi mennyiségnek. 17 3 Hasonlóan vigasztalan volt a kép a kisvolumenű iparban is. A felszabadulást megelőzően 4 gyárszerű üzem működött: a többszáz munkást foglalkoztató kötszövőgyár, amelyet a visszavonuló náci katonai alakulatok kiraboltak és földig romboltak; továbbá az egyenként kb. 30—50 embert foglalkoztató két téglagyár és villanygyár. Ezenkívül 23, egyenként 4—5 munkást foglalkoztató kisműhely (szikvízüzem, szeszfőzde stb.) is volt. A felszabadulást követően készített összeírás szerint ezekben az ipari létesítményekben mindössze 66 munkást tudtak foglalkoztatni. 17 4 A több mint 500 főt számláló kisiparos réteg a háború folyamán, különösen a német megszállás óta anyaghiány miatt gyakorlatilag szüneteltette iparát. A város kereskedelmi forgalmát lebonyolító 181 — lényegében — szatócsüzlet olyan súlyos károkat szenvedett, hogy október 3l-e után közülük 141 nem nyitott ki. Ezek alapján már a felszabadulás napjaiban rendkívül súlyos gazdasági problémák vetítették elő árnyékukat. Az 1944. október 22-e előtti állapotokhoz képest — az ellenforradalmi rendszer urainak bűnös politikája, a háborús veszteségek miatt — vigasztalanabbnak, kilátástalanabbnak tűnt a jövő a böszörményi átlagember számára. Még sötétebb kép rajzolódik ki, ha figyelembe vesszük: alig volt a városban olyan család, amelyet tragikus veszteségek ne értek volna. Ezek teljesen betöltötték gondolatvilágukat, befeléfordulásukat eredményezték, s egyéni problémáik szemüvegén nézték, ítélték meg a körülöttük zajló eseményeket. Ez így volt természetes. Az átlagember nem történetien gondolkodott, gondolkodik. Nem kutatja az alapokokat, elengedi füle mellett a különböző magyarázatokat, ehelyett pusztán a tényeket mérlegeli. A harci cselekményektől való félelem mellett ezek az alapokai annak, hogy 1944. október 22—31. között és az azt követő kezdeti időszakban az élet megdermedt, az emberek visszavonultan várták a napok, hetek mú171 Uo. Hb. Közig, iratok. XXII. 2/b. 1945. „A katonai szolgálatból vissza nem tért 2000 fő. Az elhurcoltak száma: 1087, ebből zsidó 906. Az elhurcoltakból nem tért vissza 749, ebből zsidó 549 fő." 172 Uo. Hb-i Közig, iratok. XXII. 2/b—2. 605/1945., ill. uo. XXII. 2/b—1. 326/1944. 173 Uo. XXII. 2/b—24. 9902/1947. 174 Uo. Hb-i Közig, iratok. XXII. 2/b—1. 1326/1944. 83
