Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

maga részéről már régen megszegte .. . Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy a német politikai színezetű csoportok erőszakos felfordulás útján saját embereiket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni.. . Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is ... Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetünk. Bízva igazságérzetükben velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljai megvalósítását biztosítani." A kiáltványt még két órán belül kétszer felolvasták a rádióban. E bejelentések után minden józanul gondolkodó ember egyértelműen levonhatta a következtetéseket: Horthy és környezete — meggyőződött a fasiszta Németország katonai vereségének elkerülhetetlenségéről; — meg akarja akadályozni a további felesleges magyar vérontást; — a magyar kormány ellen puccsot terveztek a szélsőséges németbérenc (feltehetően a nyilasokra gondoltak) elemek azért, hogy Magyarországot „utóvédharcok" színterévé változtassák; — fegyverszüneti tárgyalásokat folytat a magyar kormány az antifasiszta szövetséges nagyhatalmakkal. De már az első meglepetésszerű következtetések levonása után kérdések vetődtek fel: hogyan fognak reagálni erre a kiáltványra a németek?; nem készült-e fel a német politikai és katonai vezetés —az augusztusi román kiugrás után — hasonló fordulat elhárítására, megakadályozására Magyarországgal kapcsolatosan?; megtette-e Horthy és a kormány a szükséges lépéseket a német vezetés és a „német színezetű csoportok" ellenakcióinak katonai és politikai meghiúsítására?; nem ismétlődik-e meg — más történelmi helyzetben — 1944. március 19-e, amikor — hasonló előzmények után — a németek megszállták Magyarországot? stb. Hajdúböszörményben a szélsőjobboldali városi vezetés és az őket támogató szűk csoport körében pánikot, óriási riadalmat váltott ki a kiáltvány ismételt felolvasása. Már abban sem nagyon reménykedhettek, hogy a németek beavatkozása megakadályozhatja Horthy bejelentéseinek megvalósítását, miután a Vörös Hadsereg hadműveletei már Debrecen alatt folytak, s rövid időn belül várható volt a 2. Ukrán Front egységeinek megjenése a városban. Sunyin visszavonultak, gondosan csomagoltak, s „utánunk az özönvíz" jelszóval készültek a város végleges elhagyására. Később úgy tűnhetett, hogy Horthyék — talán — megtették a szükséges előzetes lépéseket a háborúból való kiugrás megvalósítására. A rádióban ugyanis elhangzott Horthy hadparancsa: „Honvédek! Hőnszeretett hazánk szívében folyó pusztító harctól, a küzdő erőket számbavéve, immár döntő, az országra nézve kedvező fordulatot nem várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyveres hatalom legfőbb hadura felszólítalak benneteket, hogy honvéd eskütökhöz híven hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek előljáró parancsnokaitok útján 7