Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
egyesüljön. Hasonló feladatot kapott a 6. harckocsizó-hadsereg és az 53. hadsereg. Ezzel összefüggésben jegyezték le a „Dél" hadseregcsoport naplójában: „Az oroszok folytatják Debrecen felé nyomulásukat délnyugatról." 13 4 Az 1944. október 17-i helyzetmegítélés szerint Fretter Pico, Debrecen német védelmi parancsnoka a következőket jelentette a „Dél" hadseregcsoport parancsnokságának: „Az ellenség folytatta áttörő támadását a III. páncélos hadtest egész arcvonalán. A nagy veszteségek következtében, a csak hézagosan megszállt perem vonulatunkat 10. hó 17-én estig több helyen, jórészt nagyszámú páncélossal áttörte .. . (Kaba és Derecske között, Sárándtól keletre, Nagylétától keletre). Több harccsoportunkat elvágták a hadtápterületétől. A nagy hézagok lezárása, a hátsóbb részekkel való összeköttetés helyreállítása vagy a hátunkba került ellenség megsemmisítése — a lecsökkent harci állomány, a nagy technikai veszteségek és a tartalékok hiánya miatt — nem lehetséges. Az ellenség előnyomulását csakis erősen összefogott harccsoportokkal és aktív manőverezéssel lehet késleltetni. Mivel azonban a harcos állomány erősen lecsökkent, és a csapatok a napokon át tartó súlyos harcokban kimerültek, már ez sem biztat semmi jóval. Ezzel a Debrecenen át és attól északra a Tiszához vezető összes utat a legkomolyabb veszély fenyegeti. Itt csak az október 19-én Szolnok térségéből lehetséges ellencsapás segíthet, amelyet a IV. páncélos hadtesttel kellene végrehajtani. Ez is csak néhány napos tehermentesítést hozhat"™ A német frontparancsnok reálisan értékelte a katonai helyzetet, s egyelőre erőfeszítéseit Debrecen védelmének megerősítésére összpontosította. Debrecen város vezetői kérték tőle, hogy a nagy történelmi múltú várost harc nélkül adja fel. Fretter Pico tábornok erre kijelentette. „Ismerik a Führer parancsát? Debrecent a végsőkig védeni fogjuk. Vállalom a felelősséget!" 13 6 Ennek megfelelően a védelmi rendszert tovább erősítették: „Október 18. A csendőrség hajnal előtt három órakor megkezdte a férfi lakosság összegyűjtését. A várostól keletre futóárkot ásattak". 13 7 Plijev altábornagy a visszaemlékezésében Debrecen védelmi rendszeréről így írt: „A keleti határtól nem messze fekvő Debrecen az ellenállás hatalmas csomópontja volt, amely fedezte az ország belsejébe vezető utat. A város összefogta az északra, északnyugatra és nyugatra vezető utakat, s lekötötte csapatainkat a Tisza keleti partján. A város szélén lévő ipari üzemeket hosszú védelemre rendezték be. Az ellenségnek sikerült létrehoznia egy mélyen lépcsőzött, műszakilag jól felszerelt védelmet. Ennek első vonala délre és nyugatra 1—1,5 km távolságban húzódott a téglagyárak vonalán. Ez beton- és föld-fa erődök egész rendszere volt, amelyek össze voltak hangolva a géppuska és páncéltörő lövegek oldalazó tüzével. A téglagyári gödrökben rengeteg aknavető tüzelőállást helyeztek el. A várost nagy gyalogos és páncélos erők védték." 13 8 A legfelső német hadvezetés Debrecen tehermentesítése érdekében a Budapesten levő páncélos kötelékeit (a nyilas hatalomátvétel után) Szol134 „Dél" hdscs. napló. HL. Filmtár. 1251. sz. tekercs. 1944. okt. 16. 135 Ölvedi I. i. m. 199. Közli Fretter Pico helyzetmegítélését. 136 Király Ferenc: Debreceni Október. Debrecen 8. 1. 137 Paál—Radó: Debreceni feltámadás (1947) 49—52. 1. 138 Plijev i. m. 153. 68
