Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)

Tartalom

kulatainak visszavonását (8. német és 2. magyar hadsereg), ezért a. 40. és 27. szovjet hadsereg elfoglalhatta Radnát, Besztercét és Kolozsvárt. A debreceni hadművelet első szakaszának a mérlegét a következők­ben összegezhetjük. A szovjet és a velük harcoló román egységek felsza­badították a Radna, Beszterce, Kolozsvár, Bánffyhunyad, Nagyvárad, Ko­rnádi, Szeghalom, Nagyrábé, Püspökladány, Karcag, Tiszaszentimre, Tö­rökszentmiklós, Szolnoktól délre a Tiszáig terjedő volnál alatti területe­ket. A Plijev lovas-gépesített csoport 6. gárda lovashadteste — elszigetel­ten ugyan — Debrecen térségében harcolt. „Meghiúsult a fasiszta hadve­zetés terve, hogy ellentámadással megsemmisíti a Dél-Erdélyben felvonult szovjet csapatokat és visszafoglalja a Déli-Kárpátok átjáróit. A nagyvá­radi arcvonal, a német védelem egyik erőssége darabokra szakadozott. A szovjet csapatok három oldalról átkarolták a Sebes-Körös és a Berettyó közére összevont német-magyar erőket. A német főparancsnokság (OKH) kénytelen volt meggyorsítani erőinek kivonását Észak-Erdélyből, és elő­készületeket tenni a 4. Ukrán Front balszárnya előtt (az Északi-Kárpátok­ban) több mint két és fél hónap óta stabilizált arcvonalon, erődrendszerű védelemben tevékenykedő csapatainak visszavonására is". 13 0 A katonai helyzet alakulása szertefoszlatta Horthyék minden remé­nyét a Vörös Hadsereg feltartóztatására, s hiába várták az angolszász csa­patoknak — legalább a Dunántúlon történő — megjelenését. Ennek kö­vetkezményeként október 9-én Horthy értesítette a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti delegációt, hogy az előzetes fegyverszünet megkötését kí­vánatosnak tartja, és az aláírásokhoz szükséges meghatalmazást megküldi. Október 11-én került sor az aláírásra. Ebben még azt is vállalták: „a ma­gyar kormány kötelezi magát, hogy minden kapcsolatot megszakít Német­országgal, és hadat üzen neki". A németekkel való szembefordulást azon­ban Horthy egy pillanatig sem gondolta komolyan. Ez esetben ugyanis a kiugrást katonai téren elő kellett volna készítenie, önmagában az 1. és a 2. magyar hadsereggel kapcsolatos terv következetes megvalósítása is már sok-sok véráldozattól, anyagi pusztulástól menthette volna meg az or­szágot, de mint korábban láttuk az 1. és a 2. magyar hadsereg nem állt át a Vörös Hadsereghez, s az élükre kinevezett nyilas érzelmű táborno­kokkal a végsőkig folytatták a szovjet csapatok elleni harcot. Jellemző Horthy álláspontjára, hogy Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagynak — október 14-én — a németek megtámadásával kapcsolatosan kijelentette: „Ezt majd valahogy kijátszom." 13 1 A beszélgetés után joggal alakult ki Farkas altábornagyban az a vélemény: „a kormányzó úr terve nincs meg­felelően előkészítve, nagy kapkodást és szertelenséget láttam." Hajdúböszörményben a 25 éves népelnyomó politikai berendezés ösz­szeomlott. Október 9-én — a szovjet csapatok gyors előrenyomulása kö­vetkeztében — a város vezető testületei (közigazgatás, rendőrség, csend­őrség stb.) csomagoltak, és elhagyták a várost. A „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága csapatokat vont össze .Debrecen védelmére. Ennek kere­tében Hajdúböszörményben páncélos alakulatok jelentek meg: „Helyzet­jelentés 1944. október 9-én: a 23. páncélos divízió biztosít Hajdúböször­130 Magyarország felszabadítása (Bp., 1975) 133. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom