Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
keletre, majd fokozatosan délkeletnek fordulva támadjunk. . . Ennek a manővernek a végrehajtása során át kellett csoportosítanunk a csapatokat. Erre az időre az ellenség több egysége és alegysége átszivárgott a lovas gépesített csoport hátába, és betöltötte az egyes hadtestek és a főerők közötti térséget. A helyzet rendkívül bonyolulttá vált, a harcok egyre súlyosabbakká váltak." „.. . Korán alkonyodott. A hideg szemerkélő eső csontig hatott. Mellettünk vonultak el harc előtti alakzatban a 10. lovashadosztály egységei. Az utakon lévő, de méginkább az utak melletti mély sár kiszívta az emberek és a lovak erejét. A gépkocsikat, a lövegeket gyakran kellett emberi erővel megtolni. A támadás ütemén megmutatkozott a fáradtság." 12 9 A Plijev csoport keletre majd délkeletre fordulása révén, Püspökladány utáni térségben találkozott a németek 1. és 13. páncélos hadosztályával. Ezzel kezdetét vette az október 9-től 20-ig tartó debreceni páncélos csata, amelybe — a Berettyó és a Sebes-Körös, valamint Debrecen környékén — más egységek is bekapcsolódtak, és mindkét részről több száz harckocsi, rohamlöveg vívta az élet-halál küzdelmet. A szovjet hadsereg ugyanis nagyszerűen alkalmazta a vegyes lovas, gépesített és páncélos csapatokat. Ezeket megerősítették tüzérséggel, légvédelmi tüzérséggel, műszaki és egyéb szakcsoportokkal. A lovasság együttműködött gépesített és harckocsizó csapatokkal, gyorsan manőverezett, és különösen nehéz terepen mint gyalogság támogatta ezek harcát. (LGCs). A lovas-gépesített csoport föerőinek célja Nagyvárad volt. Biharban is egymás után szabadította fel a falvakat, településeket, de azok megtartására nem törekedhetett. így azután az oldaltámadásokat indító német alakulatok — amennyiben más szovjet csapatok nem követték az előretörő LGCs-t — visszafoglalhattak már felszabadított területeket, illetőleg elvághattak a főerőktől alakulatokat. Súlyos, megfeszített harcok után október 11-én este érték el Nagyváradot. Ezzel egyidőben érkeztek Nagyvárad körzetébe a frontparancsnok által odairányított másik lovas-gépesített csoport egységei (parancsnoka Gorskov altábornagy), valamint a 6. gárda harckocsizó hadsereg alárendeltségébe tartozó egységek: a 33. lövészhadtest, a román „Tudor Vladimirescu", a román 3. hegyivadász hadosztály. A Plijev lovas-gépesített csoport főerőivel együttesen október 12-én elfoglalták Nagyváradot. A Plijev csoport 6. gárda lovashadteste október 9-én elvált a csoport fő erőitől, és Debrecen felszabadítására indult. Október 10-én este ezt a hadtestet a német erők bekerítették, de Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és a Debrecentől nyugatra lévő területen támpontokat létesített, és a Nagyvárad felé előnyomuló lovas-gépesített csoport hátából jelentős német erőket vont el, segítve ezzel Nagyvárad felé történő előrenyomulását. Nagyvárad bevételével egyidőben a balszárnyon az 53. hadsereg felszabadította Délkelet Magyarországot. Szolnoktól délre átkeltek a Tiszán, a hadsereg jobbszárnya ugyanakkor Tiszaszentimréig nyomult előre, s ezzel elvágta a „Dél" hadseregcsoport szolnoki és debreceni csoportosítását egymástól. A Tiszántúlon bekövetkezett katonai helyzetre való tekintettel Friessner vezérezredes meggyorsította az Észak-Erdélyben állomásozó ala129 I. A. Plijev: A Tisza völgyében (H. K. 1965. 1. sz.) 144—145. és 147. Plijev altábornagy 20 évvel későbbi visszaemlékezéséből. 65
