Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
ültetésében, s aki ezért a fejedelem kedvelt embere, udvari tanácsosa, mezei hadainak főkapitánya lett, többek között ,,kőváras" úr, aki a fejedelem adományából a hatalmas bajomi uradalmat mondhatta magáénak. Tragikusan alakuló további sorsával e helyen nem áll módunkban foglalkozni. 1 7 Utaltunk már rá, de itt még egyszer rámutatunk, hogy a hajdúfelkelés korántsem a hajdúvitézek és a vármegyei nemesség „belügye" volt, hanem annak széles nemzetközi vetületei is voltak; mindenekelőtt a török birodalom és a Habsburg birodalom között, de szerepet játszott a Habsburg-ház belviszályában is. Ebből adódóan aztán a hajdúkédés megoldása valamennyi érintett fél elsőrendű érdeke volt. A hajdúfelkelés programját minden jel szerint elsősorban a protestáns prédikátorok, mindenekelőtt Foktüi Máté szikszói prédikátor fogalmazta meg, aki Komáromy András szavaival élve ,,mint apostol járt-kelt közöttük, velük tűrt, velük szenvedett, s nemcsak a szószékről lelkesítette, buzdította őket, de tulajdonképpen ő adott irányt az egész mozgalomnak s tanácsa után indultak a vezérek." 1 8 S ha ezt a megfogalmazást ebben a formában kissé végletesnek is érezzük, az kétségtelen, hogy a felkelés ideológiájának kialakításában a protestantizmus fontos szerepet játszott. Az igazság az, hogy pontosan nem tudjuk, mit sugalmaztak a prédikátorok s mi volt a hajdúvitézek sajátja, éppen ezért a történeti kutatásra e téren még feladatok várnak. 1 9 Mindenesetre úgy tűnik, hogy a hajdúkon esett jogtalanságok felsorolása mellett szereplő nemzeti és vallási sérelmek a protestáns prédikátorok hatására kerültek be a hajdúk követeléseibe. A fegyveres összecsapást elkerülendő 1607. december huszonkilencedikén tárgyalások kezdődtek a hajdúk és a magyar rendek között, amelyet a hajdúk részéről Nagy András hajdúgenerális vezetett, míg a rendek részéről Homonnay Bálinttal az élén egy tizenöt tagú küldöttség. Az Ináncson folytatott tárgyalásoknak külön érdekessége volt, hogy a hajdúk immár nemcsak saját sérelmeiket emlegették, hanem kifejezetten rendi jellegűeket is, így például egy nemzeti király választásának a gondolatát. Jelöltjük Homonnay Bálint volt! Azzal is fenyegetőztek, ha Homonnay nem vállalná el a királyi koronát, maguk közül emelnek „bocskorost" a magyar királyi székbe. Nyilván Nagy Andrásra gondolhattak. A tárgyalásoknak azonban csak egyetlen kézzel fogható eredménye volt, ötven napos fegyverszünet a szemben álló felek között. 2 0 A küzdelem ekkor már nemzetközi méretűvé szélesedett, s az üggyel a prágai haditanács, mind a Mátyás főherceg köré csoportosult politikai erők, mind pedig a török porta foglalkozott. A bizonytalan katonai és politikai helyzet a nemesség 17 Vö. Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála. I. m. A bajomi uradalom egyébként akkor a következő helyekből állott: Derecske, Zám, Szovát (részben), Bajon (részben), Rétszentmiklós (részben), Nagyrábé, Tetétlen, Szerep, Bagos, Ohat, Csege, Dancsháza, Püspökladány, Nádudvar, Csépány, Balkány, Kemény, Okány, Egyek. A vár történetére lásd: Szűcs Sándor: A bajomi vár. (Püspökladány, é. n.) Vö. Módy György: Adatok a bajomi vár tartozékainak történetéhez. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk.: Bencsik János: Hajdúböszörmény, 1973. 49—60. old. 18 Komáromy András: Levelek és akták az 1607/8-ki hajdúlázadás történetéhez. Hadtört. Közi. 1893. évf. 72. old. Az újabb történeti irodalom részletezését lásd Rácz I. i. m. 73. old. 19 Uo. Mindenesetre a hajdúkövetelésekben különösen az első időszakban a protestanizmus ügye állandóan visszatérő probléma. 20 Majláth B. i. m. 31. old. „Kívánjuk azt, hogy Homonnay Bálint uram a magyarországi fejedelemséget fölvegye, abban bizonyos lévén, ha föl nem veszi, mi általán fogva bocskorost emelünk fejedelemségünkre." 10
