Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)

Tartalom

miféle tartozékaik ezen felséges fejedelem úr egész és teljes jogával és mindkét nem­beli összes utódaiknak és örököseiknek örökre való birtoklásra. Akkor ott, az előbb ismertetett bevezetés és beiktatás helyén és idején, tudniillik, semmi nem volt az előbb említettek, a királyi és a mi emberünk előtt, hanem ez után itt a mi konven­tünkben, a rni szemünk előtt sem, tudniillik a jelenlegi levelünk kibocsátása és ki­adása ellen tiltakozó akár bármilyen más törvényes akadállyal és alkamas ellen­zéssel; a királyság szokása szerint a törvényes szokásos harmadik napon ezek, a ki­rály és a mi emberünk, akik folytonosan ott voltak és ott laktak, ezen dolgot véghez vitték és bizonyságra, hathatós erőt és örök intézkedést, ezen levelünket, amely a mi hiteles pecsétünkkel van megerősítve és lepecsételve az említett szabad hajdúknak, jogos örököseiknek és mindkét nembeli összes utódaiknak, a jövőben az örökös jog, a közös javalló biztosíték érdekében, hogy méltán adhassa, elvégeztük és kibocsátot­tuk. Kelt az előbb említett Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe előtti legköze­lebbi vasárnapon, az Űr 1626-ik évében. Forrás: Origó et Status ...I.m. 22—24. old. II. Ferdinánd első ízben erősíti meg a böszörményi hajdúk jogait Mi, II. Ferdinánd, Isten kegyelméből választott, mindig fenséges római császár, Né­metország, Magyarország, Csehország Dalmácia, Horvátország, Szlavónia stb. kirá­lya, Ausztria főhercege, Burgundia, Stájerország, Karinthia. Karniola hercege, Mor­vaország őrgrófja, Tirol, Krajna stb. grófja — adjuk tudtára jelen levelünkkel min­denkinek, akiket érint: hogy egyrészt néhány hívünknek felségünk elé terjesztett alá­zatos könyörgésére, másrészt mivel jóságos érzést táplálunk lelkünkben; és végül azon okból, hogy a legjobban dönthessünk, magától érthetően nem szűnünk meg teljes ki­rályi kegyességünkkel és kegyelmünkkel elhalmozni azokat, akik becsületes szán­dékkal és szilárd meggyőződéssel viseltetnek a mi felségünk és a fent emített ma­gyar királyságunk koronája iránt és akik folyton megmaradnak a nekünk való hű­ségben, hasonlóképpen megérdemelt jósággal karoljuk fel azokat, akik ugyanazzal a hűséggel akarnak a kegyelmünk és kegyességünk trónjához folyamodni, akik készek és hajlandók az ország és annak lakosai javára hű szolgálatokat tenni. Ezeket fi­gyelembe véve a kiválóan harcoló hajdúvitézeknek, akik Zabólch vármegyében le­vő Böszörmény városában laknak, ugyanazt a szabadságot és kiváltságot adjuk ki­rályi hatalmunk teljességéből, amelyet mint ismert és nyilvánvaló, eddig, attól az időtől, amikor az említett helyen letelepedtek, bírtak; mégis azon törvénnyel és fel­tétellel, hogy először is mindenekelőtt, ahogy előrebocsátottuk, királyságunk szent ko­ronájának és Magyarország következő királyainak tiszteletében a hajdúk, akik a már fent említett Böszörmény városában laknak is tartsák magukat az illendő és meg­szokott határok közt, amelyek a királyságnak és az országlakóknak semmiképp sem ártalmasak vagy károsok és nem hoznak semmilyen veszélyt. Nyilvánítsák ki a felsé­günk és a királyság szent koronája iránti hűségüket és mindenféle szolgálat tanúság­tételét, egyezségünknek és a szent koronának vessék alá magukat, és a jövőben sem­milyen módon se távolodjanak el tőle. Megfelelő kötelezvényekkel tanúsítsák és erő­sítsék meg szolgálatukat hűségükkel, a mi és a magyarországi királyságunk nádo­rának; a főkapitánynak a kérésére lovakkal és fegyverekkel kell jól feszerelve tá­borban a mi hadjáratunkban a királyság bármely ellensége és a mi ellenfeleink el­len is mindenféle fizetség nélkül két hónapon keresztül folyamatosan katonáskodni tartzonak, ezt teljesítve azután ha az ő szolgálatukra, ha úgy ítélik meg, hogy szük­ség van, három forint és húsz dénárt kell számukra leróni és kifizetni havonta. Vé­delmük és oltalmazásuk gondja pedig, hogy említett szabadságaikban megerősíttes­senek, híveinkre, magyarországi királyságunk felsőbb részeinek jelenlegi és későbbi főkapitányára, a zathmári, kállói, tokaji erősségeinknek és határvidékeinknek, ha­sonképp jelenlegi és későbbi kapitányaira van bízva: akik azoknak vétkeit a király­ság felsőbb részei előbb említett főkapitányának megkeresésével, akihez hasonlóképp mint Kassa hadbírájához a perek fellebbezését tartoznak vinni, a helyreigazítás és büntetés jogával rendelkezzenek. Hogy ezeknek együtt és külön mind saját erejük, mind valódi hatásuk meglegyen és erősen figyelembe vétessenek, jelen levelünket titkos függő pecsétünk által megerősítve — amelyet mint Magyarország királya hasz­nálunk — az említett Zabólch vármegyében nevezett Böszörmény városában lakó 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom