Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
A hajdúvárosok mindenekelőtt „kerített" városok voltak, amely palánkrendszerrel körülvett várost jelentett. Ezt hajdúpalánknak is nevezték. Böszörmény központjában is erődített templom állott, s a torony nem volt összeépíve a templommal, attól mintegy egy ölnyire állott. A toronyban a toronyőr számára sétáló volt körös körül, amelyet részint az esetleges ellenség megfigyelésére, részint a tűzesetek jelzésére használták. A böszörményi templom „kerítése" erődített fala) lőréses volt, s négyszögletű. Fala körülbelül egy méter vastag és két és fél méter magas lehetett, s akik a fal 1864. évi bontásában részt vettek, úgy emlékeztek rá, hogy az terméskőből készült. Az 1842. évi térképen látható kerek kis bástya minden jel szerint a puskaporos torony lehetett. Az nyilvánvaló, hogy a hajdúk Böszörmény mezővárosi korszakából ennek a várszerű erődítménynek az elődjét örökölhették csak, bár a templomnak — amint már mondottuk — már ekkor erődítettnek kellett lenni. 18 7 A nagy kérdés azonban az, hogy nem tudjuk eldönteni a kutatás jelenlegi szakaszában, hogy a labanc hadak — amikor az 1670-es években Thököly-ellenében Böszörményt véghellyé építették ki, milyen munkálatokat végeztek, 18 8 Azt például tudjuk, hogy a várost árokkal és földbástyákkal vették körül; az árok esetében ez valószínűen a réginek a felújítását jelentette. 18 9 Meglehet, hogy a templomot is tovább erősítették. Mindenesetre Böszörmény 1677 őszén a francia és lengyel hadakkal is megerősödött Thököly kurucainak támadását is kiállította. 19 0 Az itt állomásozó labanc helyőrség rengeteg bosszúságot okozott a kurucoknak, s ezért a fejedelem 1681-ben komoly ostrom után elfoglalta ugyan, de a város másnap porig égett. 19 1 Végezetül foglalkoznunk kell Böszörmény hajdúkiváltságának sorsával. Egyáltalán nem természetes ugyanis, hogy Böszörmény és a szabolcsi úgynevezett nagyhajdú városok" kiváltságaikat meg tudták őrizni. Ennek egyik oka, hogy a városra földesúri igénylő nem akadt, hajdújogát sem vitatták, s a város vezetői gondosan ügyeltek arra, hogy kiváltságaikat minden oldalról megerősíttessék. A második hajdúfelkelés során a rendek még azt szerették volna elérni, hogy „az igaz hajdúság csak ez öt helből álljon: Polgáriban, Nánásban, Hatházban, Perezlén (Pércsen, Vámos —), Zoboszlóban; az többiben hajdú ne legyen hanem paraszt ember.. ," 19 2 Az Erdélyhez tartozó úgynevezett bihari kis hajdú városok számát is az országgyűlésen szabályozták. 19 3 Igaz, Böszörmény csak 1609-ben nyert hajdújogot, de a magyar rendek által kijelölt helyek között a jogelőd Kálló sem szerepel. Ez is arra inthette a letelepedő hajdúság generációját, hogy a város hajdújogát minél hamarabb és lehetőleg minél több fórumon ismertessék el. A feudális jog értelmében ugyanis az adománylevél önmagában nem volt elég 187 Györffy István: Hajdúböszörmény települése. I. m. 188 Zoltai Lajos: Debreczen a török uralom végén. A város háztartása. Bp., 1905. 69. old. 189 Uo. 190 Uo. 59. Did. 191 Görgey András Andrásy Miklóshoz. Ónod, 1681. szept. 15. Tört. Tár. 1885. 383. old. 192 Komáromy András: Levelek és akták az 1607/8-ki hajdú-lázadás történetéhez. Hadtört. Közi. 1893. évf. 83. old. 193 Magyar Törvénytár. Erdélyi Törvények. 1540—1848. Bp. 1900. 164. old. Approbata Constitutiok III. rész. 1. art. Húsz bihari „kishajdú" város jogát ismeri el, s kiköti, hogy „ezeken kívül több hajdúvárosok, fejedelmek és országok híre nélkül ne ültessenek és tepittessenek hasonló szabadsággal". 56
