Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
állanak rendelkezésünkre. Még kevésbé Böszörmény akkori teljes — tehát a maradék jobbágylakossággal együtt értendő — lélekszámára. Kétségtelen ugyanis, hogy a hajdúk letelepülte után tudunk böszörményi jobbágyok kiköltözéséről, nevezetesen Üj városba (Balmaz-) de esetleg máshova is. Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1610-ben a nádorral folyó alkudozások során követének a következő utasítást adta: „miután szent lett már a békesség Urunk eő Felséghe és Magyarország között, Nyári István Üj város nevű falujának nem lészen bántása. És az mely bezermeni jobbágyok oda mentenek: ő is tartozzék kiadni, mivel az Illésházival való véghezés után mentenek oda. Ha pedigh az előtt, suis módis (a maga módján) keresse őket Imreffy Uram". 11 0 Az utasításból két dolog derül ki világosan: a böszörményi jobbágyok már a hajdúk megtelepülte előtt megkezdték a városból való kihúzódást, de ez a folyamat a hajdúk megtelepülte után is folytatódott. Ennek sokféle oka lehetett — közrejátszhatott benne a hajdúktól való — egyébként jogos — félelem éppúgy, mint a más helyeken lévő esetleges rokoni kapcsolatok. Az indítékokat spekulatív módon lehetne még tovább keresni, de ezt feleslegesnek érezzük. A hajdúk korántsem gondoltak arra. hogy a helyben talált jobbágyokat elűzzék, ez nem is állott érdekükben. Tudjuk például, hogy az Újvárosba költözött hajdani böszörményi jobbágyokat az újonnan beköltözött böszörményi hajdúvitézek bizonyos követelésekkel zaklatták. Az érintettek erről így panaszkodtak; megszállották az újvárosi „teleköt" (jobbágytelkeket), de „iszonyúság rohana ránk", mert „Böszörményből Kovács Albert nevű hajdúhadnagy megtalála bennünket, 9 lovunkat viteté el szolgáival", arra hivatkozva, hogy a már elhunyt Homonnai Bálint maradt neki és legényeinek adós másfél ezer forinttal, s ha a pénzüket az urak meg nem adják, akkor „ti rajtatok csepüljük ki egyszerös másszoris úgy mond". A böszörményiek a lovakat már ennek fejében hajtották el. Éppen ezért az újvárosi jobbágyok Mágóczy Ferenchez címzett levelükben azt írták, hogy ők bizony meg nem várják „Kovács Albertnek és társainak visszafordulásokat" mert még ennél is nagyobb romlás elé néznek, s inkább még Újvárosról is elköltöznek. 13 1 A levélből ugyan nem derül ki, hogy Kovács Albert hajdúhadnagy háromszáz (!) vitéze részére miért éppen az újvárosi jobbágyoktól követelte elmaradt zsoldjának megfizetését, mindenesetre oka lehetett rá. A levélből még két érdekes részlet derül ki. Kovács Albert nevű hajdúvezér ugyanis szerepel a Bocskai István által kiállított korponai kiváltságlevélben. Amennyiben a két személy azonos, ami könnyen lehetséges, akkor egyértelműen bizonyítást nyer, hogy Böszörménybe a Bocskai-szabadságharcot végigküzdő hajdúvitézek telepedtek, amelyet különben eddig is természetesnek kellett tartanunk. 1 Kovács Albert hadnagysága alatt háromszáz vitéz szolgált, nem egyértelmű 130 Magyar Történeti Tár XIX. k. iO. old. 131 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor fejedelem története, i. m. Okleveles toldalék. XX. 132 „Chomaközy András és vitézlő Szilassy János. Keöv.y Miklós, Pallay Pál, Kovács Albert, Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János, Nagy Mátyás, Feüzy István és Hajdú Gergely" kapitányokat említik név szerint. Szendrey I. Hajdúszabadságlevelek. I. m. 13. old. Gondot jelenthet, hogy itt kapitányként szerepel; de ne felejtsük el, hogy a hajdúság soraiban, a vezető rétegében különösen nagy volt a mozgás. A korponai kiváltságlevélben nem szerepel pl. a rövidesen kétségtelenül a legfőbb hajdúvezérnek tekinthető Nagy András, helyettesét viszont, Elek Jánost, már megtalálhatjuk benne. 43
