Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben / Hajdúsági Közlemények 13. (Hajdúböszörmény, 1984)
Tartalom
kult ugyan, de a fontosabb követeléseket a fejedelem hajlandó volt figyelembe venni. Felvetődhet természetesen a kérdés, mennyire vették komolyan a szerződő felek a megállapodást. Az eléggé egyértelmű, hogy a hajdúk tisztában voltak szerepük fontosságával, s ennek megfelelően céljaik teljességét foglaltatták a megállapodásba, amelyet Báthori Gábor szorult helyzetében el is fogadott. Az már más kérdés, hogy a későbbiekben maga Báthori Gábor is igyekezett a hajdúk túlzott követeléseit visszaszorítani. Ettől függetlenül nem adhatunk helyt annak az újabban elhangzott megállapításnak, amely szerint a szerződés megkötése Báthori Gábor részéről eleve rosszhiszemű volt, még akkor sem, ha egyes pontjait valóban nem akarta, mint ahogyan nem is tudta volna betartani. A megállapodás szerint például a fejedelem egyoldalúan a kálvinista vallás mellett kötelezte volna el magát a vallási türelmetlenség alapján. Jól tudjuk viszont, hogy eleve képtelenség lett volna Erdélyben a négy bevett vallás rendszerét felborítani.2 9 A rosszhiszeműség ellen szól, hogy a fejedelem a hajdú főtiszteket olyan adománybirtokokkal ruházta fel, amely sokukat egyenesen az arisztokrácia soraiba emelte. 3 0 Nagy András nem lett ugyan váradi főkapitány, de Báthori Gábor mégis mezei hadainak főparancsnokává nevezte ki. A rosszhiszeműség vádjára pedig elevenen cáfol rá a fejedelem hajdútelepítő politikája, amely elsősorban a kiváltságolásból kirekedtek érdekeit szolgálta. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hiszen az méreteiben vetekedett Bocskai Istvánéval. 31 Báthori Gábor természetesen nem önzetlenül tette azt, amit tett, hiszen a hajdúvezérekre mindvégig rá volt utalva, s bukásának egyik okát is abban látjuk, hogy a későbbiekben ez a viszony oly annyira megromlott, hogy a két egykori szövetséges ellenségként állt egymással szemben. 5 2 A hajdúk és Báthori Gábor szövetsége vizsgált korszakunkban azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az öreg, de mégis tehetséges és céltudatos Rákóczi Zsigmond 1608. március ötödikén lemondani kényszerült Erdély fejedelmi trónjáról, s két nap múlva családjával együtt elhagyta az országot. A hajdúkapitányok Nagy András főkapitánnyal az élükön hitlevélben biztosították a volt erdélyi fejedelmet, hogy Erdélyből szabadon távozhat, mivel „hogy az mi kegyelmes Urunkkal az Nagyságos Báthori Gáborral maga ő nagysága jó akarattyából az erdélyi fejedelemségen megalkuttanak". 5 3 Báthori Gábor pedig 1608. március 31-én hajdúvitézeivel bevonult Kolozsvárra, s elfoglalta az erdélyi fejedelmi trónt. 3 4 A Báthori Gáborral kötött szövetség merőben új helyzetet teremtett a második hajdúfelkelés sorsának alakulásában is. A hajdúság katonailag legértékesebb részének megnyerése Báthori Gábor által egyben azt is jelentette, hogy megnyílt az út a felkelés leszerelésére. Döntő mozzanat volt az is, hogy a török biro29 Trócsányi Zsolt i. m. 107. old. 30 Vö. Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971. 287—325. és Rácz I. i. m. 92—96. old. 31 Vö. Uo. Rácz István szerint „Báthory Gábor már uralkodásának első két évében egy nagyméretű hajdúletelepítési programot hajtott végre..." Szendrey I. i. m. tételesen közli a kiváltságleveleket. 32 Szilágyi Sándor: Báthory Gábor ... i. m. 33 A Báthory Gábor hűségére tért hajdúk Rákóczy Zsigmondnak az Erdélyből való szabad kijövetelére hitlevelet adnak. Komáromy András: Levelek és akták az 1607/-ki hajdúlázadás történetéhez. Hadtört. Közi. 1893. évf. 78—79. old. 34 Vö. Rhédey Ferenc váradi kapitány. Hadtört. Közi. 1894. 425. old. 14
