Lázár Imre – Nyakas Miklós: A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep húsz éve 1964-1983 / Hajdúsági Közlemények 12. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

tetejű házak, kopjafás temetők, udvarbelsők, a múlt rekvizitumai és a mai élet ezer új jele együtt jelentik azt a világot, amiben itt élnek és dolgoznak a festők, grafikusok és egy fotóművész. A Hortobágy páratlan szépségű látványa szinte egzotikumként hat. Folytatódott az a nemes hagyomány, hogy zárókiállítással fejeződik be a telepi kurzus. A 20—24 fő között stabilizálódott létszámnak megfelelően, no meg a rendelkezésre álló falfelület miatt is 70—80 kép kerül falra. A kiállítások művészi színvonala, gazdag tematikája, a képi megoldások sokfélesége általánosan figyelmet keltő volt. Bár a bemutatott művek esztétikai értéke jelentős eltérést mutat, tény, hogy a telep történetének legjobb tárlatai az utóbbi 5—6 esztendőkre tehetők. Ezt igazolják a telepről szóló kritikák, ismertetők, híradások, értékelések. A művek bizonyítanak. Jelesül arról van szó, hogy amikor közel másfél évtizede a telep alkotó közössége a realizmust jelölte meg és fogadta el olyan művészi, szemléleti iránynak, amelyben megvalósíthatják magukat, részt vállalva a mai magyar festészet továbbépítésében — még nem is sejthették, hogy egykoron majd a nyolcvanas évek fordulóján már úgy beszélnek és írnak erről a műhelyről, mint ahol magasrendű művészetet teremtenek ennek igazolásául, hitelesítéséül és bizonyításául. A mai világ átélése, megértése, művészi megismerése és megjelenítése, az életérzés,, hangulat kifejezése nemcsak művészi igény, belső késztetés, de társadalmi szükséglet is. E vonatkozásban egymásra talál művész és közönség. Hajdúböszörményben évente 20—25 kiállítást rendeznek, figyelemre méltó társadalmi érdeklődés mellett. Bizonyságául annak, hogy a telep az elmúlt évtizedek folyamán közművelődési funkciójának úgy tett eleget, hogy közben megvalósította elsődlegesen vállalt feladatát, az alkotóművészet, az értékteremtés támogatását. Az 1981 nyarán megnyílt Hajdúsági Galéria anyagát abból a több száz, a városnak ajándékozott alkotásból válogatták a szervezők, amelyet évek folyamán a művészek e gyűjtemény gyarapítására felajánlottak. A galéria ízelítőt ad a közép- és keleteurópai művészeti törekvésekről, miközben reprezentálja a telepet, az állandóságot, a kapcsolatot, a folyamatosságot. S még valami : a mai magyar és a szocialista országok festészete és grafikája realista szemléletű alkotói modern eszközök, festésmódok birtokában korszerű ember- és világszemlélettel teremtik magas művészi színvonalú képeiket. Áttekintve a telep eddigi történetét, summázva megállapíthatjuk, hogy a fejlődés az amatőr teleptől kezdve a mai színvonalig óriási volt, s ebben döntő szerepe Hajdúböszörmény város Tanácsának van, amely makacsul, a legnagyobb nehézségek árán is ragaszkodott ahhoz, hogy a közös műhely fennmaradjon és továbbfejlődjön. Nem szabad természetesen elfelejtkeznünk magukról a művészekről sem, mindenekelőtt a rendszeresen visszatérőkről, akik teljes szívvel kötelezték el magukat a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep mellett. Nem lezárt történettel állunk szemben, végleges értékelést tehát nem mondhatunk, reméljük azonban, hogy a fejlődés a továbbiak során is töretlen lesz. 41