Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)

Tartalom

biztosi intézményre vezethető vissza, a forradalom alatti ténykedésük azonban szoros összefüggésbe hozható és hozandó a fegyveres ellenforradalom aktivizálódásával, illetve az ellene teendő lépésekkel.

4 Végül is a forradalom kormányzata — sok egyéb teendője mellett — nem tudott időt szakítani a megyék és más törvényhatóságok ügyeinek végleges jogi rendezésére, s ez igazi problémát majd a kiegyezés után jelentett, amikor a közös ügyek kivételével a negyvennyolcas alapokhoz tértek vissza. A történelem a nemzet számára azonban még más megpróbáltatásokat is tartogatott. Az osztrák császári hatalom, élvezve az orosz cár aktív katonai támogatását, leverte ugyan hősiesen küzdő honvédseregünket, de egyben kénytelen volt vállalni azt a feladatot is, amelyet a magyar forradalom — legalábbis a tőkés fejlődés tekintetében — maga elé tűzött. Természetesen egészen más úton és más eszközökkel! A levert polgári forradalom problémái ugyanis továbbra is élőek maradtak, amelyeknek megoldását nem lehetett halogatni, sokáig legalábbis nem. Az ellenforradalom jellegéből viszont szervesen következett, hogy a polgári igényeket felülről, kormányintézkedések útján oldották meg, nemcsak nálunk, hanem Közép-Kelet-Európában általában is. Az abszolutizmus korának intézkedéseit teljes joggal elítélhetjük ugyan, de ezt csak arról az álláspontról tehetjük, ha rámutatunk azok mélységesen nemzetellenes és reakciós voltára. A reformok polgári jellegét azonban aligha vitathatjuk, hiszen ekkor kísérelték meg például első ízben Montesquieu elveinek megfelelően a közigazgatás és bíráskodás szétválasztását, amelyet aztán az 1867 után kiépülő s a teljes belpolitikai szabadság birtokában cselekvő magyar kormányzat valósított meg véglegesen. Az abszolutizmus korának intézkedéseit tehát nem azért kell elítélnünk, mert azok egy korábbi állapothoz nyúltak, hanem azért, mert végkifejletükben az önálló magyar államiság teljes megsemmisítését célozták. Az abszolutizmus kísérleteit egyébként a dualizmus korának magyar kormányzata más téren is figyelembe vette.

5 A császári önkény a közigazgatási egységek határait illetően egyébként a változtatás álláspontjára helyezkedett, s a rendezés különben aktuális ügyét a megyék megszüntetésével és az ország kerületekre történő beosztásával vélte megoldani. Konkrétan a Hajdúkerületet előbb ténylegesen, majd jogilag is megszüntették, s a városokat a nagyváradi kerülethez osztották be. Ismeretes, hogy ez a kísérlet csúfos kudarcot vallott. A Schmerling-provizórium — ahogyan azt már a neve is jelzi — nem kísérletezhetett a megyék reformjával, így tehát a kérdéskörrel a kiegyezést követő magyar kormányoknak kellett szembenézni. Az eddigiekben szándékosan emlegettük csak a vármegyéket, jól tudjuk azonban, hogy a kései feudalizmus magyar közigazgatása ennél jóval bonyolultabb 4. Uo. Vö. meg Szőcs SEBESTYÉN: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Bp., 1972. 5. SASHEGYI O. I. M. 16. 1

1