Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
tisztújítást, s Hajdú megyét e naptól tekinthetjük véglegesen megalakultnak, hiszen ekkor léptek életbe választás alapján a megyei önkormányzati szervek, s foglalhatták el helyüket a választott tisztviselők is. 13 3 A törvényhatósági bizottság tagjai csaknem kivétel nélkül megjelentek, s zsúfolásig megtelt a megyeháza nagyterme is. Két szavazatszedő bizottság alakult három-három taggal (Szabó Mihály országgyűlési képviselő, Zlinszky Béla és Karap Mór; Budaházy Gábor, Ozsváth Ferenc és Nagy László). Az eredmény fedte az előzetes várakozásokat! Alispánnak Weszprémy Gáspár eddigi alispánt „kiáltották" ki, főjegyző pedig újból Kálmán György lett, igaz, ő „csak" szavazattöbbséggel. Árvaszéki elnöknek Farkas Lajost, tisztiügyésznek Szigeti Gyulát, számvevőnek egyhangú szavazással Szinay Gyulát, pénztárnoknak Uzonyi Imrét, főorvosnak dr. Varga Gejzát, árvaszéki ülnöknek felkiáltással Pusztay Sándort, a nádudvari járás szolgabírájának egyhangúlag Józsa Oszkárt, az újvárosi járás szolgabírájának egyhangúlag Rázsó Gyulát, árvapénztárnoknak Csajkos Gyulát felkiáltással, első aljegyzőnek Kovács Istvánt felkiáltással, másodaljegyzőnek pedig Orosz Endrét ugyancsak felkiáltással választották meg. Szolgabírói segédek lettek Mátraházy István és Budaházy Ödön, járási orvosok pedig Farkas Szilveszter és Hegedűs Pál. A megyei állatorvosi tisztet Szalay István töltötte be. A választás példás rendben és gyorsasággal folyt le, s azt déli tizenkét órára be is fejezték. Egyedül „a szoboszlóiak izgágaságai" okoztak némi zavart. A választott tisztviselők ezután közvetlenül a főispán előtt le is tették a hivatali esküt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tisztújítás érdemleges személyi változást nem hozott, hiszen megmaradt az eddigi alispán és a főjegyző, a két szolgabíró, a többi helyen pedig legfeljebb személyi helyváltozás történt. így tehát nem sikerült a hajdúszoboszlóiaknak az a terve, hogy a volt hajdúkerületi — tehát hajdúböszörményi érdekeltségű — tisztikar befolyását megszüntessék. Következik ebből, hogy a választások során hangoztatott s a szakképzettségre vonatkozó kívánalmakat tulajdonképpen nem vették komolyan figyelembe, bár az is kétségtelen, hogy az az idők folyamán egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A választással lényegében mindkét politikai párt elégedett volt. A negyvennyolcas Debreczen így értékelte az eseményt: „Örömmel láttuk a gyűlésen, hogy sem családi, sem pártérdek nem működött." Igaz, a lap szerint a tisztikarban „pecsovicsok, szabadelvűek, igazi és modern értelemben (vett) függetlenek vegyest vannak ott, de — tagadhatatlan — mindnyájan hivatalra képesített egyének". 13 4 E választott tisztikarra van tehát bízva „a legnagyobb magyar megyének jövő ügyintézése", s az e feladatának meg is fog felelni. Kétségtelen, hogy lehetnek más 133. HBmL IV. B. 902. a. x. Hajdú vm. kgy. jkv. 1877. dec. 28. ; Debreczen. 1877. dec. 29. 1. és Debreczeni Ellenőr. 1877. dec. 29. 1. 134. Debreczen. 1877. dec. 29. 1. 1 1
