Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
mérsékelt maradt. Tulajdonképpen csak négy kerületre, illetve a velük szomszédos törvényhatóságokra terjedt ki. A nagykikindai kerületet teljes egészében bekebelezték Torontál vármegyébe, a tizenhat szepesi várost pedig Szepes vármegyébe. A Jászkunkerület legnagyobb tömbjét — Heves és Külső-Szolnok vármegye részeivel kiegészítve — JászNagykun-Szolnok vármegyévé alakították, a Kiskunságot pedig beolvasztották Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe. A Hajdúkerületet pedig Szabolcs és Bihar vármegyei községekkel kiegészítve Hajdú megyévé alakították. A kisebb városi törvényhatóságok megszüntetésének részletezésétől ezúttal eltekintünk. Erdélyben egészen másként alakult a helyzet, s ott még a hagyományokat a lehetőségig tisztelő Tisza Kálmán is kénytelen volt lényegében teljesen új helyzetet teremteni. Éppen ezért az 1876. évi 33. törvénycikk a Királyhágón inneni Magyarországtól eltérően Erdély esetében nem egynéhány, hanem valamennyi törvényhatósággal foglalkozott. Végeredményben a régi, összesen huszonhat székely és szász szék és a vármegyei törvényhatóságok helyett tizenhat új törvényhatóságot alakított ki. A helyzetet itt egyébként az is bonyolította, hogy a tisztán ésszerűségi megfontolások mellett nemzetiségellenes, magyarosító szempontok is érvényesültek. A székely székeket például úgy egyesítették, hogy egyetlen székely falut sem rendeltek más, nem magyar többségű vármegye fennhatósága alá. Szétdarabolták ellenben a szász irányítás alatt álló Királyföldet, hogy „Fogaras a ministeri kiáltványoknak ellen ne szegülhessen". A törvénynek románellenes éle is volt, hiszen Zaránd megyét, a „Hodossiuk és Borleák fészkét" egyszerűen eltörölte. 8 6 Meg kell itt említenünk, hogy az 1880. évi 55. törvénycikk Szörény megyét, annak belső rendezetlenségére hivatkozva, Krassó vármegyével egyesítette, 1881-ben Torna vármegyét pedig Abaujjal kapcsolták össze. Magyarországon ezek szerint hatvanhárom vármegye és huszonöt városi törvényhatóság stabilizálódott. Az 1876. évi 33. törvénycikk Hajdú vármegyére vonatkozó rendelkezése egyébként a következő volt. Az új vármegye törzsterületét a volt Hajdúkerület városai alkották: Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Dorog, Hadház, Vámospércs. Szabolcs vármegyétől a következő községeket csatolták el: Tiszacsege, Balmazújváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Tetétlen, Földes és nemsokára Józsa, amely nemrégiben szerveződött községgé. Bihar megyétől mindössze három község átkebelezésére került sor, Kabára, Mikepércsre és Sámsonra. A törvény egyik hiányossága volt, amint már utaltunk rá, s ami Hajdú megye esetében is megmutatkozott, hogy nem rendelkezett az egyes városokhoz és községekhez tartozó pusztabirtokok hovatartozásáról, sőt nem említette Hajdú megye kapcsán a Debrecenhez tartozó Józsa-Szentgyörgyöt sem. Bár a szervezést 86. Képviselőházi Napló. 1875. VII. k. 4. és Uo. 36. 1 1
