Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
elveszítené magyar jellegét. 6 0 Mivel a gyűlés a megye határai felett egyébként sem dönthetett, ez sem bizonyult többnek, mint elméleti ellenvetésnek, s így igazi nehézséget sem jelenthetett. Debrecen városa a Hajdúkerület vagy talán inkább Hajdúböszörmény egyetlen komolyabbnak tűnő ellenérvét, nevezetesen az alkalmas közigazgatási székház meglétét ekkor egy nagyvonalú gesztussal semlegesítette. A megyeszékház céljára ajándékképpen felajánlotta ugyanis a város tulajdonát képező, s a Fehér Lóhoz címzett vendéglőt. 6 1 Ennek telkén áll ma is Hajdú megye régi székháza. A gyűlésen elfogadott és a Belügyminisztériumhoz felterjesztett határozat összegezte az eddigi érveket, nevezetesen azt, hogy a térség természetes központja Debrecen, s így a megalakítandó megye határain belül fekvő községek egyébként is a városra vannak utalva, s így minden ellenkező rendezési terv az érintettek ellenállásába ütközne. A gyűlésen elfogadott feliratot ünnepélyes küldöttség vitte Budapestre, ahol a debrecenieket Szapáry belügyminiszter igen „nyájasan" fogadta, s kijelentette, hogy a „Debreczen mint székhely körül alakítandó Hajdú megye eszméjét pártolja". Közölte viszont azt is, hogy Bihar vármegye érdekeit messzemenően figyelembe fogják venni, ami azt jelentette, hogy ez utóbbitól nem engednek jelentős magyarlakta területeket elcsatolni. Hozzájárult viszont ahhoz, hogy Debrecen szabad királyi városi rangját továbbra is megőrizhesse. 6 2 A belügyminiszter nyilatkozatával, úgy tűnt, hogy Debrecen és tábora teljes sikert könyvelhetett el, s ez tulajdonképpen így igaz is, illetve annyiban módosítandó, hogy a belpolitikai fejlemények a megyerendezés megvalósítását elodázták. Szapáry Gyula hamarosan megbukott, s helyét Tisza Kálmán maga vette át (1875. márc. 2.). Ez azonban a tervbe vett s több részletében már eldöntött területrendezés ügyét érdemben nem befolyásolta, csupán csak késleltette. Feltétlenül az új Hajdú megye megalakításának előjelét kell látnunk Sillye Gábor hajdúkerületi főkapitány Debrecen város főispánjává történő kinevezésében, még akkor is, ha ezt a Hajdúkerület és annak főkapitánya nem így értékelte. Sillye Gábor főispáni kinevezését még Szapáry Gyula belügyminiszter írta alá 1875. január 11-én, hivatali esküjét pedig a város közgyűlése előtt 1875. február 4-én tette le. A beiktatást követő díszebéden érezhető volt a feszültség a város vezetői és a Hajdúkerület tisztikara, illetve az újdonsült főkapitány-főispán között. A pohárköszöntők sorában például a hajdúböszörményi Lengyel Imre 60. Uo. A bihari küldöttek minden jel szerint a felsőbb kormányszervek véleményének ismeretében tehették meg ellenvéleményüket. Ezzel összefüggésben említhetjük Báránd község képviselőtestületének állásfoglalását, amely szerint „minden olly tervezet ellen, mely Báránd községnek az ős Bihar vármegyétől — melyhez mint egy anya törzshöz életképesen nőve van ... Báránd község továbbra is csak ős Biharmegyének kiegészítő része kíván és fog maradni. .." HBmL V. 608. b. 1. 1874. szept. 11. 61. Debreczeni Ellenőr. 1874. szept. 25. 62. Uo. szept. 29. 11
