Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
Sillye Gábor hajdúkerületi főkapitány 1874. március 14-én számolt be a kerületi közgyűlés előtt a küldöttség budapesti útjáról és az ott elért eredményekről. 4 5 Miután a debreceni pénzügy-igazgatóságon beszerezte a szükséges kimutatásokat, ezek birtokában tárgyalt Budapesten a huszonegyes bizottság tagjaival. Közülük az egyiket arra kérte, hogy a tervezetnek Szapáry belügyminiszter előtt fogja pártját, „ki is szíves volt ezen közbenjáró szerepet elvállalni", s „ügyünket mind a belügyminiszter úrnál, mind a 21-es bizottság egyik ülésében is nyilvános pártfogásba venni". Sillye Gábornak sikerült bejutnia Szapáry Gyula belügyminiszterhez is, aki a tervezetről csupán annyit jegyzett meg, hogy az új megyét röviden Hajdú megyének lehetne nevezni, s közölte, hogy a tervezetet ki kell nyomtatni. Amíg a nyomdai munkálatok folytak, Sillye Gábor százharmincöt képviselőt keresett fel személyesen, akik a főkapitány szerint valamennyien megígérték, hogy a Hajdúkerület tervét az országgyűlésben támogatni fogják. 4 6 A főkapitányi jelentést a Hajdúkerület közgyűlése igen sokra értékelte, s azt elismerésre méltónak tartotta. Úgy vélekedtek, hogy a törvényhatóság léte körüli küzdelmekben kedvező fordulatra lehet számítani. 4 7 S nem is ok nélkül! Tekintettel arra, hogy Szapáry radikális tervezete országszerte olyan egységes ellenszenvet váltott ki, hogy abból törvény semmiképpen sem lehetett, a belügyminiszter kénytelen volt azt átdolgozni, s a módosítások során hajlandónak mutatkozott egy sor helyi érdekeltséget figyelembe venni, így többek között a Hajdúkerület tervezetét is annyiban, amennyiben elfogadta egy, a Hajdúságban felállítandó törvényhatóság gondolatát, amelyet Hajdú megyének lehet ugyan nevezni, de amelynek sem székhelye, sem pedig területi kiterjedése nem fedte a Hajdúkerület eredeti elképzeléseit. Az az optimizmus tehát, amellyel a hajdúkerületi közgyűlés Sillye Gábor budapesti tárgyalásait fogadta, már ekkor is sok szempontból megalapozatlannak tűnt, elsősorban azért, mert nem vette figyelembe a legnagyobb és potenciálisan a legtöbb veszélyt jelentő Debrecen város érdekeit, s annak meglétével és esetleges aspirációival nem számolt, mint ahogyan érdemben nem is számolhatott. Egy Debrecen központú Hajdú megye ellenében ugyanis igazi érveket nem lehetett felsorakoztatni. 45. HBmL IV. B. 754. a. x. Hajdúker. jkv. 46. Ezzel kapcsolatban lásd még Hajdú megye leírása... i. m. 103 —104. 47- Uo. 1 1
