Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte / Hajdúsági Közlemények 11. (Hajdúböszörmény, 1983)
Tartalom
segíthette a krónikus deficittel küzdő államkasszát. 1 2 E tényt a megyerendezés tárgyalásánál semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nagy hiba lenne természetesen, ha mindennek túlzott jelentőséget tulajdonítanánk. Az elkerülhetetlenül szükséges modernizálás ugyanis olyan pártpolitikai régiókat is érintett, amelyek háttérbe szorították a tisztán racionális megfontolásokat, s amelynek gyökerei legalábbis a reformkorig vezethetők vissza, de mindenesetre azokig a politikai-pártpolitikai küzdelmekig, amelyek meghatározták a magyar kiegyezés létrejöttét. Az általános megelégedés ellenére egyre inkább aktivizálódott a kiegyezést ellenzők tábora, akiknek társadalmi súlyát, tekintélyét és tömegbefolyását Kossuth Lajos állásfoglalása, nevezetesen híres Kasszandra-levele adta meg. Mint már említettük, a reformkori Kossuth társadalmi bázisát azok a nemesi vármegyék adták, amelyek többé-kevésbé ugyan, de a polgári kibontakozás irányába tettek lépéseket. Éppen ezért a kiegyezés korának első kormánya szembekerült számos olyan vármegyével, amelyek egyre inkább magukévá tették — legalábbis szavakban — az emigrációba vonult Kossuth Lajos politikai elképzeléseit, bár nem önzetlenül, hanem nagyon is tudatos osztályérdekektől vezérelve. A dzsentroizálódó megyei középnemesség, félvén a kormány központosító törekvéseitől, mindent megtett azért, hogy kulcsfontosságú hatalmi bázisát, a vármegyei autonómiát megőrizze. Amint láthattuk, ennek ideológiai vetülete egyenes vonalban vezethető vissza ahhoz a magatartáshoz, amelyet a vármegyék Habsburg-ellenes magatartásuk során — még 1848 előtt — tanúsítottak. Éppen ezért a magyar uralkodó osztály hatalomra jutott rétegének egyik legkényesebb feladata a csoportérdekeket komolyan érintő polgári államszervezet kiépítése, ezen belül is elsősorban a közép- és alsófokú közigazgatás átalakítása volt. S bár igaz, hogy a vármegye eredeti osztálytartalma 1848 nagy forradalmi átalakulásának tüzében megszűnt, azt, mint láthattuk, akkor a polgári viszonyokhoz kellőképpen és jogilag megalapozottan mégsem sikerült hozzáigazítani. A kiegyezés után azonban ezt már sokáig nem lehetett és nem is volt ajánlatos halogatni. Éppen ezért az Andrássy-kormány hamarosan el is határozta a törvényhatóságok újjászervezését. Elsősorban belpolitikai okoktól tartva döntöttek úgy, hogy az 1861 -ben megválasztott állandó bizottmányok tagjai gyakorolják a közgyűlés hatáskörét. A kormány ezt követően több olyan törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyek a közigazgatás polgári átalakítását célozták, s amelyek a dualista államrendszert voltak hivatva védeni. Ettől függetlenül vagy talán éppen ezért a Hajdúkerület helyzetét, törvény12. Előadmány a sz. kir. városok, jászkun, hajdú és XVI szepesi városok, továbbá a nagykikindai kerület és a rendezett tanáccsal bíró mezővárosok számára, törvénykezési költségeik kárpótlása fejében 1866—1869. évig államilag engedélyezett adományok mikénti fölhasználása és az említett czélra 1870. évben igénybe veendő, a törvényhozás részéről megszavazandó pénzkellékek iránt. A belügyminiszter megbízásából hivatalos adatok alapján szerkesztette SZTOJAKOVICS SÄNDOR belügym. t. osztálytanácsos. Buda, 1869. 3 —13. 1 1
