Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
szerkesztő nem tartotta összeegyeztethetőnek a lap politikai irányvonalával, s miután véleményét egyeztette a vármegyei főispánnal, dr. Ujvárossy Lajossal és dr. Uzonyi Györggyel, azt nem közölte le. H. Fekete erről levélben értesítette Kőszegit, arra hivatkozván, hogy a cikk tartalma ellentétes a lap politikájával. 122 Kőszegi emiatt lemondott főszerkesztői megbízásáról. A másik főszerkesztő, Bakóczi Endre, 1936-ban vált meg a laptól. Ennek előzményei a következők: H. Fekete Péter felelős szerkesztői működése ellen ebben az évben komoly mozgalom bontakozott ki, amely a részvények vásárlásától, aláírások gyűjtéséig terjedt, s a felelős szerkesztő leváltását, a régi garnitúra (elsősorban Bakóczi) élre állítását követelték. H. Fekete Péter mindezt megszellőztette a lap hasábjain, s személyeskedő célzást tett („öreg síri búcsúztatók") Bakóczi szerkesztői gyakorlatára. Bakóczi erre lemondott! Az ellentábor a részvénytársaság közgyűlésén újra támadásba lendült; indítványt terjesztettek elő H. Fekete Péter felelős szerkesztő menesztése iránt és Bakóczi Endre református lelkész érdekében. A szavazás közel 200 szavazattöbbséggel H. Feketének kedvezett, noha a nagy részvényesek tartózkodtak a szavazástól. 12 3 H. Fekete Péter polgári leányiskolái igazgató, a Hajdúsági Múzeum alapítója a város közéletének talán legjellegzetesebb alakja. Nagy szervező ambícióval megáldott, mozgékony, társadalmi és társasági szerepkört egyaránt vállaló egyénisége gyakran hozta összeütközésbe környezetével, s noha gyakran tévedt a személyeskedés síkjára, tevékenysége mégis kitörölhetetlen a város közéletének történetéből. H. Fekete Péter más típusú szerkesztői egyéniség volt, mint elődei. Ritkán írt, inkább szerkesztett, s írásai java része is kultúrpolitikai kérdésekkel — a városi múzeum és a polgári leányiskola ügye — foglalkoztak. Minden bizonnyal közrejátszott ebben a társszerkesztő, Kőszegi Frigyes tevékenysége is, aki rendszeresen írt vezércikkeket, illetve az, hogy átvéve elődei gyakorlatát, ő is rendszeresen felhasználta a Magyar Távirati Iroda kőnyomatosát. A szerkesztés politikai irányelvét kormánypártisága határozta meg, tehát lényegében a Kőszegi Frigyes által kijelölt úton haladt. Érdemes megfigyelnünk a lap viszonyát a város szociáldemokrata mozgalmához. Az ellenforradalom hatalomra jutása óta első ízben 1930. január 25-én foglalkozott a helyi újság a szociáldemokraták ügyével, oly módon, hogy Sitery Sándor okleveles gépészmérnök tudósítást közölt a január 19-én megrendezett szociáldemokrata gyűlésről. Ennek publikálása azonban csak a következő szerkesztői megjegyzés mellett volt lehetséges: „Közöltük ezt a cikket kivételesen, de mindjárt hozzátesszük, hogy véleményünkkel ellenkezik az, hogy Kun Béla elvbarátjaival szóba álljunk. Ezekkel az elemekkel csak a hatóságoknak van beszélni való ja és ez az, hogy megakadályozza konkolyhintésüket. . . Semmi szükség arra, hogy ilyen s hozzá nem is előkelő idegenek rontsák a város levegőjét, ilyen hordópolitikusok maszlagolására reméljük a jövőben a hatóság nem ad engedélyt". Ez a durva, gyűlölködő hangvétel azonban ekkor már kormánypárti szinten is időszerűtlen volt, s a helyi lap is hamarosan változtatott ezen. Még ez év decemberében teret engedett Szabó Antal szociáldemokrata párttitkárnak arra, hogy visszautasítson egy, a lap hasábjain megjelent támadást. 1 2"' Szabó Antal szerint ^amíg ilyen gyűlölet liheg elvakult és látókör nélküli emberekben, addig ez az 122 Leírása II. Fekete P. i. m. 123 Uo. 124 Hajdúböszörmény. 1930. dec. 20. 51. sz. 3. 45
