Nyakas Miklós: Hajdúböszörmény sajtótörténete / Hajdúsági Közlemények 10. (Hajdúböszörmény, 1982)
Tartalom
téneti forráspublikációkat is. S nemcsak Porcsalmy Gyula lapjára volt ez jellemző! Butyka Boldizsár a Hajdúböszörmény és Vidékében — amely akkor dr. Molnár István szerkesztésében jelent meg — Keresztesi József, egykori hajdúböszörményi rektor naplójáról közölt értekezést, a Hajdúböszörményi Hírlap pedig a hajdúk idetelepültének 300. évfordulója alkalmából az első oldalon szóról szóra hozta Báthori Gábor erdélyi fejedelem adomány- és cserelevelét, mint a hajdúböszörményi hajdúk birtoklásának alapdokumentumát.'' 3 A példákat szinte tetszés szerinti számban folytathatnám. Munkatársa volt a Hajdúböszörmény és Vidékének az 1908-ban elhunyt Munkácsy Sándor református tanító is, aki elsősorban költeményeket írt, s akinek Rózsalevél címen (Debrecen, 1895) verseskötete is jelent meg. 5 4 Ugyancsak irodalmi ihletésű munkatársa volt Sebestyén Béla református tanító, aki Zavaros időkből címen (Hajdú-Böszörmény, 1900.) regényes elbeszélőkölteményt adott ki huszonhét énekben/' 5 Ha utalunk Porcsalmy Gyula irodalmi, s dr. Molnár István műfordítói tevékenységére — bár önálló műveket is publikált — akkor fő vonalaiban jeleztük is a helyi újságok irodalmi repertoárját, amely a fordítások révén a világirodalom klasszikusaitól a helyi nagyságok kétes értékű, sokszor dilettáns alkotásáig terjedt. Egy-egy helyi lap szerkesztősége és munkatársi gárdája természetesen mindig sajátos érdekközösséget alkotott, s ha egy-egy erősebb egyéniség itt nem találta meg a számára megfelelő kereteket, fennállt egy másik lap indításának a lehetősége, annál is inkább, mert a városban ekkor már konkurrens nyomdász mindig akadt. 1893-ban például az a Dobó Sándor, aki korábban a H-Böszörmény és Vidéke szerkesztőségének dolgozott, összekülönbözött a kiadóval, s hamarosan egy új lap, az akkor indult Haladás szerkesztője lett. Hozzájárult ehhez a H.-Böszörmény és Vidéke átmeneti nehézsége is — 1893. január 15-e után egy hónapig nem jelent meg —, de hamarosan újra indult. Dobó a 9. szám után a szerkesztésről lemondott, s ez a lap sorsát megpecsételte. Ekkor állt elő az a furcsa helyzet, hogy a végleges megszűnésig a kiadó csak rendkívüli számokat adott ki, mondván hogy a lapnál nincs rendes szerkesztő. A Haladás bukását végső fokon a H.-Böszörmény és Vidéke szerzői gárdájának hűsége és kitartása okozta. Egyedül Munkácsy Sándor elpártolásáról van tudomásunk, aki a Haladásban verset és helyi híreket közölt. A H.-Böszörmény és Vidéke szerkesztője, Porcsalmy Gyula végül is nem alap nélkül dicsekedett 1899-ben, amikor azt állította, hogy „olyan írói gárda csoportosult lapunk köré, melyre büszkék lehetünk: mert a mienk, mi közülünk valók, társadalmi és irodalmi téren is tekintélyek". 5 0 Ettől függetlenül a helyi hírlapirodalom történetében a kellő számú, képzett, színvonalas munkatársak hiánya szinte állandóan éreztette hatását. Különösen nehéz problémát jelentett ez 1898 októbere óta, ugyanis a H.-Böszörmény és Vidéke ekkor kétszeresére növelte lapterjedelmét. Porcsalmy szerint az újság így egyike „a legterjedelmesebb vidéki hetilapoknak", s a szerkesztés azért jelent különösen nehéz feladatot, mert hiányzik a belmunkatársi gárda. „Pedig itt nehéz a küzdelem, ahol a pártviszály, a városi és egyházi gyűlés termekben is ho53 H-Böszörmény és Vidéke 1909. júl. 17. 3. és H .-Böszörményi Hírlap 1909. aug. 20. II. évf. 34. sz. 54 Életrajza Szinnyei J. i. m. IX. k. Bp. 1903. 395. Vö. H.-Böszörmény és Vidéke. 1896. máj. 1. Nekrológja uo.1901. jún. 30. XI. évf. 26. sz. 55 Életrajza Szinnyei J. i. m. XII. k. Bp. 1908. 56 H.-Böszörmény és Vidéke. 1899. jan. 1. IX. évf. 1. 23
