Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században

(Megjegyzés: 1767-es adatokban a családfők száma kikövetkeztetett. 1769— 70-es adatsor csak a maradott reformátusokat mutatja. Az 1773-as adatsor az új urbáriumban szereplő többségben római katolikusokra vonatkozik.) Csaknem bizonyos, hogy az úrbérrendezésnek ez a megoldása végleg meg­pecsételte a falu református lakosságának a sorsát, mert bizonnyal nem vállal­hatták az újabb, mostmár nemcsak megalázó, hanem anyagilag is kisemmiző fel­tételeket tartalmazó urbáriumot, inkább elhagyták a helységet. Egyek 1773. de­cember 7-én aláírt urbáriumában egyébként már így szerepelnek a régi refor­mátus jobbágyok. Ügy látszik, a telet még a helységben húzták ki, 1774 tava­szán aztán kiköltöztek. A kiköltözöttek (ők önként azt vállalták) a korábban ki­űzöttekkel együtt a nincstelenségben osztoztak. 1 9 Egy részük, talán a zömük a szomszédos csegei Árkus mellett épített ideiglenes otthont magának. Földkuny­hókban húzták meg magukat, várva sorsuk jobbra fordulását. Vay Miklós csegei földbirtokos taksásai lévén, ideiglenes faluszervezetet hoztak létre. A kiköltözést követően 101 gazdának saját kunyhója volt, 28-an mással laktak egy kunyhóban, 15-en pedig más helységben tartózkodtak. Az 1779-es összeírásuk alkalmával már megfogalmazták, s így vallottak terveikről: „Mi vagyunk nyolcvan külön kenye­res gazdák, azokkal edjüt akik az ótátul fogvást lakásukat hozzánk vették, ti. négy ember, Papp György csikós, Pozgány István És Lakatos Jánosné két veje." Miért tartózkodtok ott, amikor „otthon sem bizonyos házatok nincsen, sem temp­lomotok?" — teszik fel a kérdést számukra. „Mi egyedül azért tartózkodunk hogy Ecclésiánkat akarjuk úgy mint volt egésszen fel tartani oly móddal, hogy Mi Teleki Erdélyi Gróff Eő Nagyságával sok instántiánk által úgy conveniáltat­tunk és contractusra is léptünk . .. hogy ha ... Királynénk(tól) meg nyerhetnénk, ... a gróftul ki adatattott földet, úgy mint... Békés Vermegyében lévő Csuda­bola nevű pusztát meg szálljuk jövő (1780) Szent György Napjára mind azokkal edjüt, akik az országban széjjel oszlottak." 2 0 Ezek pedig: Bakonszögön 6 család, Monostorpályiban 6 család, Tiszaszőllő­sön 3 család, Tiszaszentimrén 3 család, Tiszafüreden 7 család, Füredhez tartozó Kócs pusztán 4 család húzta meg magát. Debrecenbe 4 család költözött, Tiszada­dára pedig hárman vették magukat. Karacs Zsigmond még további helységeket sorol fel; Tiszaderzs, Földes, Sáp, sőt Bácska, ahol szintén előfordultak egyeki­ek. Ügy látszik, egyre távolabb sodródtak volt otthonuktól az egyekiek. Ezek közül aztán többről le is kell mondani a maradék közösségnek, bizonyára azért, mert nem akartak sorsközösséget vállalni a maradottakkal. A folyamat, mármint Egyek rekatolizálása, és a káptalan ama célkitűzése, hogy egy új, erős jobbágy falut hozzon létre a zenebonáskodó kálvinisták ottho­nában, ezzel befejeződött. A katolikussá vedlett település már úgy rendezkedett be, ahogy azt földesura óhajtotta. Bár nem tudni, mennyire és mikorra lett faluközösséggé az új lakosság. Érdemes volna nyomon kísérni az egyekiek, a volt kálvinista közösség to­vábbi sorsát, mert történetük számos ponton homályban maradt előttünk. Any­nyit tudunk róluk, hogy egy csoportjuk elköltözött az Arad megyei kamarai púsz­tára, Kisperegre. Utódaik ma is ott élnek. Megőrizték vallásukat, és a Tisza vidé­kéről magukkal vitt hagyományos kultúrájuk számos elemét. Származásuk tu­data mélyen él bennük, éppen református papjaik történelem-őrző, hagyomány­ápoló törekvései révén. Ebben nagy érdemeket szerzett Szondy lelkész, aki 1887­ben megjelentette a községről és a peregi egyház történetéről írott tanulmá­nyát. 2 2 Még két tényt kell megemlítenem: Az új (a római katolikus egyekiek és a csegei reformátusok között évszázados ellentét élt, s él napjainkig. Ritka az összeházasodás, s egymást, ahol csak lehetett csúfolták, gúnyolták. Megfigyelték rossz szokásaikat, s ha alkalom kínálkozott, felemlegették. Verekedéseknek is van emléke. Miért e nagy ellenségeskedés, mondhatni gyűlölet? Már Polgárral nincs ez? 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom