Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)

Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században

a kiköltözést ez se akadályozza. Hamis az az állítás, hogy belenyugodtak volna otthonuk elvesztésébe, — érvelnek az egyekiek, „sőt inkább siránkoztak rajta". Kimutatás az egyeki jobbágyok által a káptalannak fizetett kilenced terményekről az 1763 és 1771 közötti években (a községi elöljáróság számadásából) Évek Őszi búza tavaszi búza árpa zab köles a b c a b c a b c a b c a b c 1763 37 _ _ 12 2 10,5 24,2 3 3 14,6 1764 129 4 — 209 8 10 18,2 — — — — 5,75 — — — 1765 2 10 1,2 65 4 54,5 25 — — 1 3 6,25 — — — 1766 — — — 170 14 8,5 29 — — 2 12 3,3 — — — 1767 243 1 — 122 7 53,5 28,25 — — 2 4 6,5 — — — 1768 152 3 — 10,6 vontató — 55,2 6,5 3,4 vontató 10,6 vontató 2,6 vontató 1769 404 10 — 3 1 8 j — — 35 7,75 vontató 12,5 vontató 1770 263 12 — 86 16 — — 9 11 — 15 1,5 vontató 12,5 vontató 6,7 vontató 3,3 petrence 1771 209 9 i 1 — — — — 33,6 5,5 — 3 kéve 31, ? vontató 43,6 vontató 0,5 vontató (búza, a = kereszt, b = kéve, c = boglya; árpa, a = boglya, b = vontató, c = petrence, zab ua. = búza, köles a = kereszt, b = boglya, c = vontató) A kiűzöttek közül 15 család addig nem akarta elhagyni Egyeket „ ... amíg a Felséges Udvarhoz be adott Instantiájukra ... válaszok nem érkezne ..." De ezeknek is ki kellett költözni otthonaikból, ezért mások házában zsellérként vonták meg magukat. Mikor a földesuraság ezt a makacsságot megúnta, avagy elérkezettnek látta az időt (1771 nyarán) a cselekvésre, újra parancsot adott, hogy „ha 15 napok alatt ki nem akarnának költözni, Egerbe tömlöczre hányattassanak és marhájuk a káptalan polgári udvarbírája keze alá hajtassanak". Közülük előbb 13-an kimentek és „a határba földkunyhókat csináltak, ... a kettő pedig nem akarván menni, az ispány által mindenek szekérre rakatván a Határba ki küldetett". Az így kiűzöttek közül heten még sem nyugodtak bele sorsukba, ismét visszajöttek a faluba, s „ki istállóban, ki pedig más Gazdánál zsellér képpen lakik ..." A faluban lappangók pedig: Nemes Gerőcs János, Nemes Vallykó János, Nemes Bajnok Miklós, Bagdi Péter, Sajtos Péter, Juhász Kiss Mihály és Tarjáni Kiss Mihály. Az ellenük felhozott újabb vádak között ezek szerepelnek majd: Nem teljesítették a szolgáltatásokat, nem robotoltak. Vonó marháikat, fejős teheneiket, sertéseiket, némelyek még heverő marháikat is az egyeki határon legeltették. Adót nem adtak, kvártélyos katonát nem tartottak. Ekkor azonban már 1772-őt írtak. Közben eltelt három év, megszűnt az új telepesek adómentessége is. Űj helyzet állott elő. Részben a káptalan kivédhette a kálvinisták kifogását, amiért a római katolikus új lakosok nem adóznak, részben azonban az új lakosok is elvesztették türelmüket. Bevett szokás szerint többen fogták magukat és elköltöztek a faluból: Gréczi András, Csik Ignácz, Fra48