Bencsik János – Módy György – Szalay Emőke: Tanulmányok Egyek múltjából / Hajdúsági Közlemények 9. (Hajdúböszörmény, 1981)
Bencsik János: Egyek község, az egri káptalan birtoka antifeudális és antiklerikális harca a XVIII. században
lehetett a földesuraság számára. Ehhez társulhatott, s minden bizonnyal társult is a káptalan vallási türelmetlensége. Alapjában mégis az látszik legindokoltabbnak, hogy az 1767-ben meghirdetett Mária Terézia-féle urbáriumi törvény bevezetése előtt a földesuraság döntésre akarta vinni Egyek protestáns jobbágyaival folytatott vitáját, illetve azt megelőzően akarta megvalósítani a rekatolizációt, nehogy a bekövetkező királyi urbárium a rebellis hajlandóságú egyekieket állapotukban rögzítse, s később akadályba ütközzék szándéka megvalósítása során. A káptalan vádoló álláspontja egyértelműen kitűnik abból az indokokból, amelyeket az első alkalommal elbocsájtott parasztokkal és armalista nemesekkel szemben felhozott. A továbbiakban a vizsgálatok is ekörül mozogtak. Az egykorú forrásokban hol a földesúr, hol a faluközösség igazának bizonyítására alkalmas érveket, tényeket olvashatunk bőséggel. Bár az egyekiek földesurukkal szembeni magatartása vitathatatlanul antifeudális jellegű, s több megnyilatkozásuk arra enged következtetni, hogy a jobbágyok minden alkalmat megragadnak, hogy a mind súlyosabb földesúri és állami terhek alól kibújjanak, a káptalan nem erről az oldalról indított támadást ellenük. Noha ők nem riadtak vissza az uraság képviselőivel való összeütközéstől sem. Az egyekiek földesura, a káptalan jobbnak látta, ha kálvinista voltukat használja ki támadása során. Valószínűen egy átgondolt stratégiáról, talán egy már kipróbált személyről határozott úgy, hogy beveti az egyekiek ellen. A káptalan elsőként (1768-ban) is római katolikus plébánost küldött Egyekre azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy plébániát szerveztessen abban a községben, ahol korábban egy valláson (kálvinista) voltak. Für Imre plébánosnak adott, s a tanúk által többször idézett préposti utasításban nyílt hadüzenet fogalmazódott meg: „Ne aludjak — mondja a plébános —, hanem zavarjam a népet!" Mások szájából így hangzott el: „Ne aludjak, hanem keljek fel, kössem fel bocskoromat, zavarjam a népet!" Egyik alkalommal maga kijelenti, hogy „ha egy hónapig prédikálnék, mind megtérnének", ti. az egyeki reformátusok. Für Imre Egyekre érkezésével egyidőben természetesen „be szivárogtak" az első római katolikusok is a településre. Ök lettek az egyházközség alapítói. Az első római katolikus telepesek 1768-ban kerültek a kereszteltek anyakönyvébe. Ekkor ez az egy bejegyzés történt. A következő évben (1769-ben) már 4 keresztelést, egy házasságkötést és 13 halálesetet jegyzett be Für Imre plébános az ekkor felfektetett egyeki katolikus anyakönyvekbe. „Jött egy Bencsik Gergely, ki már tavaly (1768) is itt kaszált, mint Ispány Uram beszéllette 12 ökrös gazda lett volna, de el szökött... Ispány Uram űzette is Tisza Nánásig (utolérte), de azt mondotta, nem neki való föld az Egyeki" — olvashatjuk a katolikusok beszivárgásával kapcsolatban. Ugyanakkor a földesúr, az egri káptalan megvonta az egyeki kálvinista prédikátortól a támogatást, korábban ugyanis „szántó földet és kaszállót adott (részére), szintén úgy mint egy Gazdának, azolta pedig nem!" Nem vállalta tehát a kegyúri kötelezettségeket tovább, következésképpen a közösséget sújtotta ezzel a döntésével. Vallásuk anyagi és jogi fundamentumát támadta meg a kegyúri támogatás megvonásával. Csak további támadásként fogható fel az is, hogy a római katolikus plébániát a református lakosokkal építtette fel a földesúr. Annak „felállítására egészen kelletett vályogot meg vetni, fáját meg hordani, fedélnek nádat adni, úgy egész fel állításán dolgozni". „Nádat az Ohati réteken vágtak, melyet be kellett hordani, de ki kellett adni a dézsmát is belőle." Ugyanis idegen földesuraság nádtermő rétjéről hozták a szükséges tetőfedő anyagot. Nagy Ferenc egyeki református jobbágy 1769. október 23-án tett tanúvallomásából egyértelműen kirajzolódik a földesúri szándék: „úgy dolgoztattya a Földes Uraság, olyan súlyosan (az egyeki protestánsokat), hogy innét el széleggyenek, és helyettek pápistákat szállítsanak ..." Itt említem meg, hogy a régi lakosok terhét az is súlyosbította, hogy a lassan cserélődő lakosságból az újonnan telepedettek három évig mentesek vol44