Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
1848-as törvényeket, s az 1861. április 8-án kezdődött közgyűlésükben „hazafias kötelességüknek ismerik újból is kimondani", hogy a Hajdúkerület magát csak „a magyar országgyűlés által hozott s királyi esküvel szentesített régibb, különösen pedig az 1848. alaptörvényekhez fogja alkalmaztatni", s abból egy „vonalnyit sem adhat fel". 1 0 A szervezés irányvonalául tehát az 1848-as törvényeket jelölték meg. Ez azonban ekkor még korántsem jelentett egyértelmű elkötelezettséget a Deák-féle irányvonal mellett, mint ahogyan a Hajdúkerület politikai arculata is amorf jelleget mutatott. Jellemző, hogy április 8-án tiszteletbeli táblabírává választották, „melly a hajdú díszpolgári jogot" is jelentette, többek között Deák Ferencet és Teleki Lászlót is. 7 1 Teleki halálakor a Hajdúkerületben hathetes gyászt rendeltek el. 7 2 Szemmel láthatóan Sillye Gábor óvakodott véglegesen elkötelezni a Hajdúkerületet bármelyik irányzat mellett is, az a tény azonban, hogy a tényleges kormányzást vállalta, egyre inkább a 48-as Deák-féle irányzathoz közelítette. 1861-ben tehát lényegében befejeződött a Hajdúkerület közigazgatásának restaurációja, a tényleges nehézségek azonban ezzel még korántsem oldódtak meg. Legalább ilyen fontos volt ennek a kor színvonalán való továbbfejlesztése. Erre a Hajdúkerületet a Helytartótanács is ösztönözte! 1862. július 18-án kelt Hajdúböszörményben az a főkapitányi körlevél, amely az egyes városoknak is bejelentette annak a munkálatnak az elindítását, amely a modern ügykezelés megteremtését célozta. 7 3 A bajokat a következőkben jelölte meg; gyökeres hiba, hogy a közigazgatás és törvénykezés ugyanazon testület és tisztviselői személyzet által kezeltetik, ezért legalábbis annak gyakorlati szétválasztására lépéseket kell tenni, a közigazgatásban nincs kellő létszám alkalmazva, a hivatali személyzet fizetése nem kielégítő. Ennek érdekében bizottságot nevezett ki a városok jövedelemforrásainak pontos felderítésére. Ennek birtokában 1862 októberében Sillye Gábor felkereste az egyes hajdúvárosokat, s ott a helyszínen tájékozódott az egész Hajdúkerületre érvényes szabályrendelet összeállításának a feltételeiről. 74 Ez a munkálat 1862. december 31-éről keltezve nyomtatásban is megjelent, így tehát 1863-tól kezdve lépett életbe. A Szabályrendelet intézkedett a városok közigazgatásának szerkezetéről, a képviselői gyűlésről, a tanácsülésekről, a városok bíráskodásáról, a végrehajtásról, a kerület jogairól. Utasításokat hozott a községgazdálkodásra, a közjavak kezelésére, az adó adminisztrálására és a közjövedelmek befektetésére vonatkozóan, meghatározta a telekkönyvi, az árvaügyi, a rendőri és a közoktatásügyi munka mikéntjét, illetve az iktató kötelességeit. Megszabta az egyes városi hivatalnokok feladatkörét, így a városi főhadnagyét, az alhadnagyét, a tanácsnokokét, a jegyzőét, a levéltárnokét, a mezőbírákét, a városi tiszti ügyészét, a képviselőét, a népszónokét, a városgazdáét, az árvagyámét, a számvevőét, az adószedőét, a telekkönyv vezetőét, a nyilvántartóét, az iktatóét és az írnokokét. Ugyancsak részletesen szabályozta a kerületi tisztviselők feladatkörét és hatáskörét is, így az alkapitányét, a törvényszéki bírákét, a jegyzőét, a tisztiügyészét, a házipénztárnokét, a számvevőét, a levéltárnokét, a kerületi mérnökét, a kerületi főorvosét, a seborvosét, a várnagyét, a csendbiztosét, az iktatóét, a kiadóét és az iroHßmL IV. B. 752. a. 1. 1861. H.ker. jkv. 38. 7 1 Uo. 117. p. 7 2 Uo. 1861. máj. 13. 7 3 Közölve: Szabályrendelet a hajdúvárosok, mint helyhatóságok részére közigazgatási és törvénykezelési tekintetben. Debrecen, 1863. 38—43. 7 i Közölve uo. 43—44. A szervezési munkálat ismertetve az idézett szabályrendelet alapján. 52
