Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
sége e tárgyban kibocsájtott kegyes intézményéhez", annak szellemét azonban szem előtt tartották, s ezért remélhetik, hogy a választást megerősítik. A Helytartótanács számára nem maradt más hátra, mint a történtekhez jó arcot vágni. A leiratban közölték a kerülettel, hogy választás eredményét Ferenc József helyben hagyta, ragaszkodtak azonban ahhoz, hogy a legközelebbi főkapitány-választáskor az általuk kijelölt utat válasszák, tehát az a király elé terjesztendő személyek közül kijelölés útján történjen. E kitétel a kortársakat azonban aligha érdekelhette komolyan, mindenesetre hangoztatták azt a jogukat, hogy a főkapitányi eskü letétele után észrevételeiket ezzel kapcsolatban elmondhassák. 0 3 Ezután a Hajdúkerület székházának udvarán 1861. február 25-én Sillye Gábor, a hajdúk új főkapitánya egy rögtönzött állványon hivatali esküjét letette. Az ünnepélyes ceremónia során mindenben igyekeztek eleget tenni az ősi szokásoknak. 6' 1 Nem valószínű, hogy sejthette volna, hogy személyében az utolsó hajdúkerületi főkapitányt iktatták be. Azt azonban nagyon jól láthatta, hogy a törvényhatóságon keresztül végre kell hajtani azokat az elkerülhetetlenül szükséges módosításokat, amelyek révén beépülhet az egyre inkább modernizálódó császári bürokráciába, majd pedig az 1867-es kiegyezés után teljes belpolitikai szabadságot nyert magyar állam életébe. Az újdonsült főkapitány azonban hamarosan politikailag rendkívül nehéz helyzetbe került! Ismeretes, hogy 1861-ben Bécsben ismét a centralizáló irányzat hívei kerekedtek felül, amely az országgyűlés feloszlatásán túlmenően a Schmerling-féle provizórium életbeléptetésében nyilvánult meg. Már ennek előtte azonban sor került keményebb eszközök alkalmazására is, így a katonaság igénybevételére. A Hajdúkerületben az adóhátralék ürügyén került sor katonai megszállásra, s noha Sillye Gábornak egy fillér tartozása sem volt, háza mégis egy szakasz katona felügyelete alatt állott. Tudjuk, hogy az adott helyzetben a megyék és városok alkotmányos tisztikara sorban köszönt le, s természetesen ennek lehetősége a Hajdúkerület vezetőiben is felmerült. Az 1861. október 3-án tartott közgyűlésben kilátásba helyezték, hogy a tisztviselői kar a főkapitány kivételével azonnal visszalép és működését megszünteti, mert a Hajdúkerület közönsége inkább kész tűrni és szenvedni, „mintsem az ármány szőtte hálóba bonyolódva az alkotmányosság köpenyébe burkolt abszolutizmus" gyáva eszközévé süllyedjen. 0 5 A Hajdúkerület azonban végül mégsem oszlatta fel önmagát, s noha a tisztikar és a főkapitány formális lemondására sor került, azok hivatalaikat újból elfoglalták. 0 0 Sillye Gábor e döntést több tényezővel is indokolta! Hivatkozott arra, hogy lemondásukhoz a király nem járult hozzá, s a katonai megszállás alatt levő nép is zúgolódott, félvén attól, hogy helyzetük ezáltal tovább rosszabbodik. Végül említette, hogy Deák Ferenc is úgy vélekedett, ha hivatalban maradásával a Hajdúkerület speciális problémáin segíthet, úgy ne tétovázzon. 0 7 Sillye Gábor tehát hivatalában maradt! Az életútjának további szakaszát alapvetően befolyásoló döntés mögött azonban feltétlenül mélyebb rugókat kell keresnünk a főkapitány által előadottnál. Mindenekelőtt hivatkoznunk kell politikai nézeteinek lényeges módosulására! A szabadságharc bukásának az élmé6 3 Csiha A. i.m. 23—24. 6 4 Sillye Gábor: a Hajdúkerület története i.m. 93. Vö. Debreczeni Közlöny II. évf. (1861.) 294. 6 5 HBmL IV. B. 752. a. 1. H.ker. jkv. 1861. okt. 3. 492. 6f i Sillye Gábor: A Hajdúkerület története i.m. 93. 8 7 Uo. 94. 50
