Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
böző csataterein harcoltak és különböző alakulatoknál teljesítettek szolgálatot. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha figyelembe vesszük a régi császári sorgyalogezredek magyar oldalon harcoló alakulatait, hiszen a Hajdúkerületből — még a szabadságharc előtti sorozások eredményeként — itt is szolgálhattak. Sillye Gábor egy későbbi számvetése szerint a Hajdúkerület a 17. huszárezreden és az 52. és 53. gyalogzászlóaljon kívül kiállított, illetve Görgey táborába küldött már októberben egy osztály lovas nemzetőrt és egy zászlóalj gyalogságot, az erdélyi frontra két század gyalog nemzetőrt. Sillye Gábor a Hajdúkerület politikai súlyának növelése végett tervbe vette valamennyi hajdúkerületi csapat egyesítését. Erre Kossuth Lajostól ígéretet is kapott, a terv azonban végül mégsem valósult meg. Mint említettük, a Bocskai-csapat szervezése a teljes önkéntesség elvén alapult, s abban is különbözött a rendes honvéd alakulatoktól, hogy négy év szolgálati idő helyett itt csak egy esztendőt kellett a jelentkezetteknek eltölteni. E nagy különbség azzal a következménnyel járt, hogy amikor Sillye Gábor szeptember 29-én megjelent a Hajdúkerületben a szervezés megindítása végett, a rendes honvédség kiállítása nagy nehézségekbe ütközött. A Hajdúkerület az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett levelében ugyanis arra panaszkodott, hogy a 19—22 éves sorköteles korosztály inkább a szervezés alatt álló Bocskaicsapatba lép be, mert ott csak egy esztendeig kell szolgálnia. A gordiuszi csomót az Országos Honvédelmi Bizottmány és az Országos Nemzetőrségi Tanács úgy oldotta meg, hogy nyomatékosan tanácsolták a kormánybiztosnak, érje el, hogy a Bocskai-csapat a rendes honvédségi zászlóaljak mintájára szerveződjön, természetesen azonos szolgálati idővel. „Nagy szolgálatot teend ön tehát a honnak, ha a Hajdú-kerületben — jelentése szerint toborzás útján öszve sereglett több száz hazafiakat arra bírhatja, hogy ők 4 évi szolgálat kötelezettséggel a szabályozott honvédhez szegődjenek, mi ha önnek sikerülend, alakítson ön a többi honvédekhez mindenben hasonló szervezetű külön zászlóaljat" — hangzott a leirat. Változatlanul érvényben hagyták a kormánybiztosnak azt a jogát, hogy tiszti kinevezésekre javaslatot tehessen. 4' 1 Megállapíthatjuk tehát, hogy az október 12-én kelt utasításszerű javaslat véglegesen eldöntötte a meglehetősen bizonytalan szervezeti keretű szabadcsapat további fejlesztésének jellegét, s azt egyértelműen rendes honvédségi alakulattá kellett változtatnia. A későbbiek folyamán ebből jött létre a 17. (Bocskai) huszárezred tartalékosztályával együtt, illetve az 52. és 53. — szintén Bocskai nevét viselő — gyalogzászlóalj. E változás azonban óhatatlanul csorbát ütött a szervezés önkéntességének az elvén is. Görgey téli visszavonulása során a hajdúkerületi nemzetőrség Vácnál szétoszlott, s így önként adódott az a megoldás, hogy az így hazatérteket be kell sorozni a Bocskai-csapatba. Természetesen csak a 19—22 éves sorköteles korosztályról lehetett szó. A tényleges sorozással ugyan egy darabig még vártak, mert nem lehetett tudni, hogyan alakul önkéntes alapon a Bocskai csapat személyi állománya. A megjött kimutatás szerint azonban a sorozásra szükség volt, s a Hajdúkerület decemberi közgyűlése ezt szorgalmazta is. Az újoncozás gyakorlata újabb lendületet az 1849 január közepén meghirdetett majd leállított népfölkelés szétoszlása után nyert. Természetesen továbbra sem játszott elhanyagolható szerepet az eredetileg kizárólagosnak tekintett módszer, a toborzás, amely részint a hajdúvárosok lakosv- H3mL IV. B. 602. Fasc. 11. No. 28. 1848. 32
