Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

viseleti törvény értelmében Hajdúböszörmény városa egymaga küldhet képviselőt az országgyűlésbe, a Hajdúkerület többi része pedig kettőt. A Hajdúkerület tanácskozmánya ennek értelmében a két választókerület központjául Nánást és Szoboszlót jelölte ki, Nánáshoz csatolták Dorogot, Szoboszlóhoz pedig Hadházat és Vámospércset.

4

1 Szemere Bertalan belügyminiszter április közepén hivatalosan is értesítette a Hajdúkerület vezetését az új viszonyok megkívánta követelményekről. A feladatot itt lényegesen könnyebbnek tartotta, mint az ország egyéb területein: „A Hajdúkerület szerencsés helyhezteténél fogva nem szenvedett a hűbéri viszonyok alatt; nem ismert kebelében polgárt polgártól jogban és kötelességben elválasztó közfalakat; és áldott földén mindenki részese volt több oly jogoknak, mellyeket másutt csak kiváltságok osztogattak",

4

2 Ettől függetlenül azonban a polgári viszonyok megteremtése a Hajdúkerületben sem bizonyult olyan zökkenőmentesnek, mint ahogyan azt gondolhatták, elsősorban a birtokviszonyok változatlan rendezetlensége miatt. Hajdúböszörmény város közgyűlése május negyedikén választotta meg a követválasztást előkészítő központi választmányt, amelynek tagjai lettek Somossi Péter mint elnök, Kovács Sámuel, Kövér György, Nagy Imre, Kálmán György, Weszprémy Gáspár, Sóvágó István, Gál Mihály, Botos Ferenc és Somossi Mihály mint tagok. A választmány összetétele eleve sejtetni engedte, hogy a választás során heves küzdelem bontakozik ki, hiszen itt a hajdúpárt és a beköltözöttek képviselői egyaránt szerepeltek. Mint ahogyan a fentiekben is utaltunk rá, annak ellenére, hogy az 1848-as törvényalkotás a hajdú kiváltságokat is végképp eltörölte, továbbra is nyitott kérdés maradt a város határának a rendezése és a tagosítás kérdése. A megoldás mikéntje körül pedig továbbra is a rendi eredetű privilégiumok tűntek meghatározóknak. Szó sincs tehát arról, hogy a korábbi ellentétek önmaguktól megszűntek volna. Az országgyűlési képviselő személye körül ugyan eleinte több jelölt neve is szóba került, hamarosan azonban csak két esélyes maradt. Az egyik Sillye Gábor, a hajdúpárt jelöltje, a másik pedig Kövér György, aki az 1847/48-as országgyűlésen a Hajdúkerület egyik követe volt. A választásra 1848. június 25-én reggel került sor. A jelölésre tett javaslat során Szálkay Bálint Sillye Gábor tiszti ügyészt, míg Botos Ferenc Kövér György ügyvédet, volt képviselőt ajánlotta. Az ellenpárt Sillye jelölését úgy is igyekezett meggátolni, hogy kiderítette, a neve nem szerepel a választói névjegyzékben, tehát nem is választható. Ellenérvként hozták fel azt is, hogy ügyvédi diplomáját a Hajdúkerületben nem hirdették ki, sőt felhasználták ellene azt is, hogy korábban a Hajdúkerületben mint katonaszökevényt kerestették. A szavazás során azonban Sillye Gábor biztos győzelmet aratott. A ráadott 238 szavazattal szemben Kövér György mindössze 134 voksot tudott felmutatni. Az első népképviseleti alapon történt képviselőválasztás azonban ennek ellenére erőteljes passzivitás jegyében zajlott le. A választói névjegyzékbe felvett 1300 egyén közül ugyanis csak mindössze 372 fő (28,61%) adta le szavazatát. A nagyarányú távolmaradás okát nem ismerjük, csupán gyaníthatjuk, hogy a választás jelentőségével — mivel első ízben került rá sor — az érintettek nem lehettek kellően tisztában. Mindenesetre a választást követő és Sillye Gábor ellen irányuló hírlapi támadás során azzal is érveltek, hogy „Városunk polgárait sem a törvény előtti egyenlőség, sem a jelen idő komoly intése nem érleli meg 4

? Uo. Szemere belügyminiszter a Hajdúkerület főkapitányának. 1848. ápr. 19. 4

1 HBmL IV. B. 602. b. Fasc. 5 No. 4. 1848. 26