Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Sz. Kürti Katalin: Káplár Miklós művészbarátai, segítői

KÁPLÁR MIKLÓS MŰVÉSZBARÁTAI, SEGÍTŐI Sz. Kürti Katalin A pásztorból lett egyszerű, de gyors észjárású és jó kvalitásérzékű festő számtalan barátot, pártfogót szerzett Budapesten, Kaposvárott, Miskolcon, Debrecenben. Művészi útját Iványi Grünwald Béla, Vaszary János, Csók István, s e'sősorban Rippl-Rónai József egyengette. A kaposvári Róma villában, Rippl otthonában ismerhette meg Martyn Ferencet, Medgyessy Ferencet. Az előbbivel 1925-ben Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben

1 rendezett kiállítást, Medgyessyvel pedig 1928-ban Kaposvárott. Itthon fiatal kollégáival, Kampier Kálmánnal és Maghy Zoltánnal együtt dolgozott és állított ki, 1928— 29-ben pedig Boromisza Tiborral és Maghyval alkotott a Hortobágyon. Barátságban volt több jeles kritikussal, esztétával, íróval, festővel. A Déri Múzeum adattárában levő számtalan levél utal kapcsolataira. E cikk keretében csak Ecsedi István múzeumigazgatóhoz és az Ady Társasághoz fűződő kapcsolatát tárgyaljuk, de — főként levelei idézésével — utalunk tágabb baráti körére is. A) Káplár és a debreceni Ady Társaság A húszas évek végén Káplár tagja lett a debreceni Műpártoló Egyesületnek. Itt azonban nem kapott kellő támogatást: nem hívták meg a gyűlésekre, kizárták a vidéki kiállításokról, ill. kizsűrizték műveit. A kialakult üzleti szellem, az értetlenség miatt kilépett az egyesületből.

2 1931-ben a haladó debreceni Ady Társaság képzőművészeti osztálya felvette tagjai sorába, majd — a távozó Holló László utódjaként — megválasztotta a képzőművészeti osztály elnökének. Káplár a már kialakult pesti kapcsolatait önzetlenül használta fel a társaság ügyeinek előre vitelében. Levelezést folytatott a modern magyar festészet két vezető művészével, Vaszary Jánossal és Csók Istvánnal. Neki és Medgyessynek köszönhető mindkettőjük debreceni szereplésed Leveleiben lelkesedéssel ír a haladó Ady Társaság ízlésnevelő szerepéről, a modern magyar művészet népszerűsítő tevékenységéről, ugyanakkor gyűlölettel említi az álművészet, a giccs, a vásári szellem elterjedését. Kimutatja pl. Csók Istvánnak írt levelében,'

1 hogy 1932-ben 72 000 pengőt, 1933-ban 48 000 pengőt költöttek Debrecenben képvásárlásra, de ebből csak öt százalékot fordítottak művészi értékű alkotásra. Mint legnagyobb gondot, az iskolai rajztanítás elmaradottságát említi. A felnövekvő ifjúság ízlésnevelése rossz irányú, hiszen a tanárok egy része maga sem képzett. Nyíltan kikelt levelében a Műpártoló Egyesület ellen, amely „üzlet a debreceni rajztanárok részére az egyesület cé23