Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Káplár Miklós: A művészetről (közli Nyakas Miklós)

nép jogot adnak. Egymaguk a fajt, amely őket létrehozta, az egész emberiség legnagyobb jótevői közé emelik. Sok század munkájának méltó célját és dicső apotheozisát alkotják: amelyet nem szabad és nem lehet a velejáró egyenes haszon mértékével mérni. A renesance olyan nagy lett, hogy m'nden nemzet még akkor is irigyelheti, ha kárára szolgált volna az olaszok ia.:. De tényleg nagy hasznuk volt belőle. Egész Európa elismerésében részesült. Az olasz ember előtt minden ország határa, minden udvar kapuja nyitva állott. A világ neki adózott. S valamint Róma civilizációja a birodalom bukása után is hasznot hajtó tőke volt. Midőn a XX. században az olasz nemzeti eszme ébredezni kezdett, Európa rokonszenvét dicső múltja szerezte meg számára. Amint a görög dicsőség Görögország, a római művészet és a renesance az olasz nemzet újjászületésének egyik eszközévé vált. Ma Olaszország egyik fő jövedelmi forrása régi dicsőségében van. Művészetének csodás kincsei az idegenek ezreit vonzzák olasz földre és az idegenek pénzét nyerik meg az olaszok számára. Igaz, hogy Olaszország példáját nem utánozhatjuk, igaz, hogy ezt a szerencsés országot a művészet terén alig fogja más nemzet utolérni és alig fogja más nemzet ügyét oly nagy lépéssel előrevinni, mint az olaszok tették. Giottótól a renesance végéig. Olaszország a maximumát mutatta annak is, amit a művészet valamely nemzetnek használhat. De azért Olaszország példája mégis buzdító hatással lehet ránk, mert a kisebb eredményt is fölötte kívánatosnak kell tartanunk. Milyen szép, milyen üdvös volna, ha a művészet annyira hasznunkra válnék, mint Franciaországnak. Franciaország nem tett annyit a művészetekért, mint Olaszország, de az, amit tett, mégis ki se mondhatóan javára volt. A francia ízlés, a francia művészet és a francia iparművészet fejlődése volt az egyik fő okozója annak a vezető szerepnek, melyet az utolsó századokban a francia gyarmat vitt. Annak a nagy vonzóerőnek, amelyet Párizs kifejteni képes volt, annak a nagy kivitelnek, s gazdasági fellendülésnek, melyet a franciák elértek. S mi különösen sokat nyerhetnénk a művészet által. Nyelvünket nem értik Európában. Tudományunk, szépirodamunk nagyrészt zárt könyv az idegenek előtt. Nemzetközi hatást, tekintélyt, kulturális súlyt leggyorsabban és legbiztosabban művészetünkkel szerezhetünk. A művészet nyelve olyan világnyelv, amelyet mindenki megért. A magyar egyéniség a művészet alkotásaival válhat még a leghamarabb és a legelőnyösebben ismertté. Iparunk nehezen versenyezhet más gazdag országok iparával. Ha ízlésünk, iparművészetünk s művészi alkotásaink idővel teljesen kifejlődnék, ha ebben túltennénk legközelebbi versenytársainkon, óriási lépéssel haladnánk a gazdagodás felé. A művészetünk életerős és önálló fejlődése előmozdítaná azt, hogy Európa helyes és alapos ismeretet szerezzen rólunk, érdeklődjék irántunk, hogy nemzeti önérzetünk erősödjék, hogy vonzó és hódító képességünk fokozódjék. Az igazi művészet azon tényezők egyike, amellyel belső értékünket növelni lehet. A művészet erősíti azt az „olvasztó felsőbbséget", amely mint Széchenyi mondja, „mindig győzött az erőszakon", s amely nemzetünk létét jobban biztosítja minden más tulajdonságunknál. Művészi tehetsége van a magyar fajnak. E téren a magyar géniusz már nem egyszer szép eredményt ért el, nem egyszer dicsőséghez jutott. Valóban érdemes művészi hajlamainak fejlesztésére komoly áldozatokat is hozni. 11