Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)
Tartalom
- 8 Különösen súly: s sapást jelentett az 1591-ben kirobbant 15 éves háború, amely a népesség nagyarányú pusztulásával járt együtt. E háború során néptelenedtek el a váró^ későbbi puszt at irt okai, a hajdujogon megszerzett P ró d és a bérelt Zelemé r és Vi d . Böszörmény maga azonban sohasem lett igazi pusztává, szemben a régebbi állitás kkal ezt az ujabb kutatás egyértelműen tisztázta. I6o8-bo«ri - a hajdúk beteiepitése ^lőtt egy évvel - a váró:-t ötvenkilenc adó^ó jobbággyal irták össze. A magyar társadalom méhében ekkorra már régen végemért az a folyamat, amely döntően kihatott a későbbi század'k f >lyamán a város történetére is. Ez alatt a hajn^ság kialakulásá t értjük. A jelenséget főbb vonalaiban. már tisztázták történészeink, ezért itt röviden a következők. et kell me g eml it énünk. A XV. szá/ad második felében a mindinkább kibontakozó nyugateurópai városi fejlődés ideális felvevő piacot jelentett a magyarországi marhakivitel számára. A marhák őrzésére, hajtására külön fegyveres pásztorréteg, a haj d uk /hajtók/ rétege jött létre. A XVI. század első évtizedeiben a feudális uralkodóosztály támadást indit tt mezővárosaink ellen, s ez a fegyveres pásztorréteg számára .is k moly veszélyt jelentett. Nem vélet'ler t^hát, hogy a hajdúkat ott találjuk Dózsa felkelő seregéi en, s képzettségüknél fogva a paraszthad katonailag legértékesebb elemét alkották. Szerepüket, súlyúkat tizonyitja a megtorló, 1514-es törvénycikk is, ame L.v -n az uralkodóosztály a hajdúk kiirtásáról rendelkezik. Ezt azonban nem lehetett végrehajtani, többek között azért sem, mert a szerencsétlen mohácsi catavesztés következményeként az ország előbb két, majd három re szakadt. A hatalmi villongások és a külS6 beavatk áso.K következtében az országban állandósultak a kirí agy n fegyveres összetűzések, és igy egyre nagj >bb szükség lett a hajdú fegyverekre. Létszámuk is állandóan gyarapod tt, eleinte a török által elpusztított délvidéki területek jobbágylakosságával, majd különösen a század vége felé a három hatalom - magyar királyság, Erdély és a török birodalom - ütközőpontján. az úgynevezett Par 1 iu m területének menekülő népességével. így - bár a kiirtásukról újfent többször is rendelkeztek - katonai és társadalmi sulyuk egyre inkább nőtt. Legnagyobb szerepet Bocskai István szabadágha- ában játszották, ahol érdekeiket a fejedelem jóvoltából egyeztetni tudták a rendi és nemzeti érdekkel is.