Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)

Tartalom

- 65 előre megkapták évi jövedelmük bizonyos részét, vissza kellett fizetniük a különbözetet. A javadalmazás eleinte kizárólag természetben történt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk azt, hogy ez a primitiv elosztási forma sok buktatót hordoz magába

n. A nehéz gazdasági években azonban a termény mennyisége is bizonytalan volt. 196í-ben'pl. nagyon sok tsz. tag szükséglet szerint kapott búzát, munkaegységet ugyan-akkor keveset teljesitett. Ezért 1962-ben elhatározták, hogy a búzát ugyan szükséglet szerint, de mégis munkaegységre osztják. Ennek megfelelően azok, akik elég munkanapot dolgoztak, megkapták a fejadagot, sőt a 16 éven àiuli gyermekeket is figyelembe vették. Ugyanakkor nem adtak t^bb búzát a szükséges fejadagnál azoknak sem, akik egyébként jogosultak lettek volna arra. Ennek megállapítása különben ngy vihart kavart föl. A tagság 3 q-át követelt, a vezetőség pedig 2,5 q-t javasolt. Keserű kifakadásoknak lehetünk tanuli: "Ha dolgoznak, adják is meg a 3 q-t fejadagnak ... Hogyan lehet az, hogy fejlődünk, többet termelünk ... /és/ mindig kevesebbet-kevesebbet adnak. Ha a fejadagot nem adjáVmeg, a boltból hogyan vegyék meg a kenyeret, amikor még a pénzt se kapják. Ha a tsz. nem tudja a tagságot eltartani, zavarja széjjel". Amint már szóltunk róla, a gyakorlatban alkalmazott jövedelemelosztási rendszer nem biztosította megfelelően a munkafegyelmet. Később részletesen is szolunk arról, hogy mennyi gondot okozott, s végső soron milyen kárókat eredményezett a tagság laza munkafegyelme. Ezt lett volna hivatva megszüntetni a premizálási rendszer

, ame^lyet azonban az adott keretek között nem lehetett igazságosan megszervezni. A megélhetés alsó határát biztositó jövedelemelosztási rendszeren belül a premizálás eleve tulérzékenyé tette a tagságot. Veszélyes tendencia volt , hogy a premizálás érezhetően csökkentette a munkaegység értékét. 1962. áprilisában a párttikár volt kénytelen leszögezni: "Nem lehet olyat csinálni, hogy a munkaegység értékét kiosztjuk prémium cimén". Nem volt véletlen tehát, hogy a premizálási tervet 1962 tavaszán a tagság elutasította, s azt még átdolgozott formájában is 'észtelennek, igazságtalannak" belyegezték. Az egyik legfontosabb megélhetési forrása volt a