Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)
Nyakas Miklós: A hajdúváros küldötteinek folyamodványa az országgyűléshez 1792-ben
a dokumentumokat használják, illetve az újabb emlékiratok gyakraa. szó szerint segítségül hívják a régebbi alkotásokat. Most csupán egyetlen példát említenék: Sillye Gábor Szózata az Origo-ban közölt összeállítást a Hajdúkerület által viselt terhekről és katonaállításról szó szerint veszi át. A fentiek után nem csodálkozhatunk azon sem, ha a hajdúsággal foglalkozó első tulajdonképpeni történeti műben (Sillye Gábor tanulmánya) a régi hajdúkerületi emlékiratokat látjuk kísérteni, hiszen Sillye tanulmányának gerincét és főleg szellemét e jogászi módon megszerkesztett alkotások adták. A közlendő emlékirat forrása: Országos Széchényi Könyvtár: Fol. Hung. 7G1. Megjegyzendő, hogy a kézirat a rajta lévő pecsét bizonysága szerint Horvát István könyvtárából került a fenti helyére. Nemes Hajdú Városok Kerülete Követeinek az eránt alázatosson elől adott okaik mellyekre nézve a' Felséges Hazának a' végre esedezének, hogy az Ország Cyűlésénn a' Tekintetes Vármegyék követei után vehessenek Ülést Először A közelebb múlt Ország Gyűlésén Küldöttyeik által ki adott Nyomtatványban, ezen Nemes Kerület közönségessé tette, minémű Nagy Érdemeikre nézve nyertek a Hajdú Vitézek az akkori Fejedelemtől mind Nemesi Szabadságot, mind Nemesi Birtokokat, a' hozzá ragasztott Királyi Jussal egyetemben, egyszersmind pedig azokban, a' Haza Törvényei által parantsolt módon Hét ízben minden ellenkezés nélkül bé ïs helyezlettettek (Collatifl Bonorum cum Jure Regio et Pur a Statutio) Másodszor Hogy attól fogva is mind ez ideig, azoknak Maradéki Eleiknek dicséretes példájokat követvén, minden elő fordult alkalmatosságokban a' Királyért a' Hazáért, Véreket, életeket és az utolsó Fillérig találtatható Tehettségeket az ezekről Tanúbizonságot tévő Levelek szerént fel áldozták a' Nemesi szabadságot a' Nemesi Jussokhoz kötött kötelességek szerént különössön oltalmazták, meg bizonyítván ezt nevezetesenn akkor is, a' midőn a Péró, és Tőrő támadása le tsendesítésében, a' Támadás egyik Vezérjét el fogván, kiváltképpen való eszközök voltak. Harmadszor Hogy Nemesi Birtokaiban, az azután következett Felséges Fejedelmek által Kegyeimessen meg erősítettek, és mind e' mai napig meg hagyattattak, sőt állandóságáról, mind a' Királyi Diplomák, mind a' Haza Törvényei által bátorságosokká tétettek. Negyedszer Hogy a' mi Hajdú Vitéz Eleink nem valami jött ment emberek voltak, hanem a' kik az előtt is a' Haza mellett hűséges Vitézi Szóigálatokat tettek, a' mellynek ez a Tanúbizonsága ; hogy meg Nemesítésekről és nékik ajjándékoztatott örökségekről ki adott Fejedelmi Bizonság-tévő Levelekben világos Szókkal ki vagyon fejezve, hogy a' mennyiben közöttök találtatnának ollyanok, a' kik még eddig Nemesi Szabadsággal nem bírtak, azok is ezután a' valóságos Haza Nemessei közzé számláltassanak, a' kik pedég már addig is azoknak számok kőzőtt voltak, ezen Nemesi szabadságról Bizonságot-tévő Fejedelmi Levél, azoknak kéttzeresen is Érdemlett Nemesi szabad Ságoknak ajjándékoztatásában vétettessék a' minthogy Eleink Maradékainak nagy része mai napig is illy kéttzeresen lett meg Nemesíttetéssel dicsekedhetik. 16
