Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)
Orosz István: Szőlőskerti építmények Hajdúböszörményben 1821-ben
tájából „ágyra való takaró ruhát" is elvitt a tolvaj." Feltételezhető, hogy a szőlőmunkák idején a család egyes tagjai, vagy a cselédek, napszámosok, laktek is a pajtában Ez ugyan ellenkezett a városi tanács szőlőre vonatkozó rendeleteivel, de aligha volt az egyedüli rendelkezés, amit a lakosság nem tartott meg. Az iratok az elmondottakon túl néhány értékes adalékkal szolgálnak a szőlőművelés technikáját és a szőlőskert életét illetően is. T. Szabó Bálint Fazekas Andrásnak két „kis mettsző görbe" kését is ellopta. Valószínűleg ugyanolyan baltás metszőkés volt, mint amilyet a szomszédos Hajdúdorogon használtak. 1 3 A szőlőművelés eszközei között szerepel az iratokban az irtó kapa és az ásó. Más adatokból tudjuk, hogy a szőlőt homlítással és porhajas veszszőkkel szaporították. A mustot és a bort lihóval töltötték a hordókba. 1 4 A szőlőskert „garágyával" volt körülvéve, ezt helyenként deszkakerítés pótolja. A garágyán több kapu volt zárral felszerelve. A birtokosok valamilyen hegyközség szerű közösséget alkottak, legalábbis erre utal a meglopott birtokosok beadványában szereplő „közönséges kertség" kifejezés, amelyben a közönséges nem a mai, hanem eredeti értelmében szerepel s közöst, a birtokosok közösségét jelenti. A szőlőskert rendjének fenntartása, a kerítések, kapuk gondozása e közösség feladata volt. A következő részben közlendő beadvány és a hozzá kapcsolt kihallgatási jegyzőkönyv a Hajdú Bihar megyei levéltárban található, Hajdúböszörmény város iratai között. Jelzete: V. A 3,/b Tanácsülési iratok Csomó: SZÉK, Darab: 158, Szám: 450. I. Nemes Magistratus! Alázatosan jelentjük, hogy bizonyos T. Szabó Bálint nevű ifjú legényke a Közép Kertbe lévő Pajtáinkról a zárokat le szedvén bennek különb különbféle károkat tett, úgy mint, Nékem Kováts Sámuel Senátornak a Pajtám ablak Táblájáról a ki és be akasztókat le szedegette, mellyeket gyenge zárokhoz nyitó vasaknak használhatott, de hogy belől mi károkat tehetett, még benne bizonyos nem vagyok. — Nekem Fazekas Andrásnak az ajtóra való borított záramat le feszegetvén, két kis mettsző görbe késemet, és egy lihóba való bádog tsövemet el vitt. Nékem ismét Keresztesi Mihálynak, az Ajtóba való záramat le vévén, a víz merítő vékony kötelemet, az Irtó kapámat, a zár ütközőjét el hozta. — Nékem Dóka Mihálynak a Pajtámat felverte, és a záramat el rontotta és ott benne találtatott meg is holmi öszve hordott lopott portékáival. — Nekem ismét Szüts Mihálynak a Pajtámat fel nyitván, mellyhez lyukas kultsának kellett lenni, az Ajtómat és az Ágyra való takaró ruhámat elvitte. — Nekem Löki Balog Mihálynak a Pajtám ajtaját fel verte, de semmi kárt nem tett. Minthogy pedig ezek mind rá sülnek ezen ifjúra én is Kereskényi János a Pajtám felverését egy borított zárnak, és az ajtó sarok hevederjeinek el lopását, ámbár az elébb történt légyen, annyival is inkább rajta követhetem, mivel az apja már edgy időben engem tetemesen meg károsított.—Nékem is Gajdány István nak, mikor ezek az elébb nevezett károk estek, a Pajtámra való Ajtóm el veszett. A közönséges kertség is annyiból praetentálja a 2-ik és 3-ik kapura való reteszeket, mellyek is esztendővel ez előtt szedettettek le, ezen ifjúnn, hogy ha 31
