Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)
Bencsik János: Adatok a városrendezés történetéhez Hajdúböszörményből
közt O kutak és Vermek találtatnak köz megegyezésből ki rendeltetnek: Az első Tizedből a Kaszárnya és Serfőző közire Mátyus Márton, Török István, az Uzonyi Közre I. Szabó István, a Deák János ő kegyelme kert közire és a Cz. Tóth közre Deák János és Marjai János} a Szőlőkert közire H. Varga János, a Debreczeni Közre a Pecze közig K. Varga István, Bodnár István közre Bodnár István, a Szoboszlai közre Sóvágó Mihály, Kovács Mihály, A Sóvágó közre és a Szérű kút közre Barak Mihály. A Szekeres közre és a Dóka közre Fábján Ferenc és Szekeres János, az Üjvárosi közre Vadjantsi, Szentpéteri és Zólnai közökre Fodor István, Borsi Mihály, a Polgári közre Valasinovszki Miklós, P Varga János, a Fekete Péter és Erdős közökre Fekete Péter és Balogh Péter, Csiha András úr pedig a maga kert közire ki rendeltetik."* 1840-ben pedig mérnöki tervet készíttetnek a városbelső szabályozására. E tervezetet térképmelléklettel is ellátták. A tervezetet kidolgozók a következő javaslattal éltek: "...az utzákhoz foglalandó helyekért a közgyepből a birtokukban csonkulást szenvedő lakosokat a körülményekhez képest másfél, két s három annyi mértékben vélik kártalaníttatni, s azokat kik a belső telkeken lakni inkább kívánnának az elvett apróbb térekből s eltörlendő utzákból ki elégíttetni (javasolják) ; az utzákra esendő épületekre nézve véleményök az, hogy mivel azoknak röktönös elrontása a városnak nagy áldozatjába fognak kerülni azoknak az idő miatti el romlásukra kellene várakozni, csak annyi kényszerítést használni, hogy a közönség részére kihagyandó téreken senkinek mostani épületjeit lényegesen újjítani nem lenne szabad ... a belső telkek helyett adandó külső térek azoknak tulajdonságaikkal fognak bírni.'" E bizottság a következő javaslattal élt: „egy a közép ponton kitágítandó széles piacznak, úgy szinte egy másiknak a baromvásár kedvéért a Külső Vendégfogadó közelében leendő elő állítását, s e végre a város házának a mostani Oskola (a mai Gimnázium) helyére, ennek pedig más helyre való által tételét, s a Külső Vendégfogadó melletti árokaljai fundusoknok ki cserélését; továbbá a mostani ország utaknak jelen nagyságokban meg hagyatni, leg feljebb egyenesíttetni, s ahol szükséges rsato ott tágíttatni véli, a kereszt utzáknak s zugoknak pedig általános szabályozását javasolja. Az utzák szélességére nézve a küldöttség úgy vélekedik, hogy az országutak 12—15 öl, a nagyobb gazdálkodási táj utak 10, a kissebbek, s a kereszt utzák 5—6, a két csordajáró 16 öl szélességre szabattassanak ki." E két határozatból számos néprajzi tanulságot levonhatunk. Elsőként talán a zugok kialakulásával, s azok elnevezésével kell foglalkoznunk. A teljesen szabálytalanul kiosztott (vagy inkább szabadon foglalt) ólaskertek, miután betelepültek eleve feltételezték azt, hogy az egyes lakóházakat kisebb-nagyobb zugok kialakításával lehessen elérni. A nagyobb gazdasági utak és az országutak közötti területeket tehát számos zug szabdalta. Ez különösen indokolt abban az esetben, ha a belső ólaskerten osztozkodva két, esetleg több részben örökölték, kik közül mindegyik szabad bejárást akart magának. A zugok névadása során elsőrangú fontosságú az a tény, hogy kik birtokolnak ott ingatlant. Az idézett határozatban, de más helyütt 8 is világos az elnevezés elve. Eszerint a zugok névadója első sorban a közigazgatási akciókban résztvevő senátorok és esküdtek közül kerültek ki. Erre utalnak az alábbi sorok is az 1802-es határozatból: „Kovács Mihály úr kertye közin maga Kovács Mihály" ellenőrzi azt, hogy kik hordják ki a ganéjt az utzákra. 62
