Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bagdi István: Hajdúböszörmény város mezőgazdaságának sajátos adottsága

kötésben létezik. A kolloidok felületén lazán, kálium ionok formájában. A talajaink leginkább a káliumban gazdagok, így a káliumműtrágya ellátásban előforduló hiányosságokat könnyebben viseljük el. A talajleromlás elkerülése az élet törvénye: veszélybe kerülne a humusz, a tápanyag, a mikroorganizmusok. Megjelenne a káros só, a savanyodás, n gyomosodás, az errozió, a defláció pusztítása. A termőhelyi adottságot: tovább növelhetjük, ahol a mérce magasra állított és a felelősség nagy: 1. Talajmelioráció, kémiai, mechanikai, biológiai. 2. Hidromeloráció, öntözés, lecsapolás, víztárolás, táblásítás, földrendezés, fásítás. A jövőben ezen az úton akarunk járni. A víz fontossága kiemelhető: A lehullott csapadék a kincs, és nincs felesleges vizünk. A vizet ott kell hasznosítani, ahol lehullott. A csapadékeloszlás szélsőséges, 380—800 mm évente. A talaj passzív víztartály, amelyben a felfogott vizet a gazda okszerű talajműveléssel őrizheti meg. A növény folyamatosan nő és helyhezkötött. így ki kell szolgálni. A talaj feladata tehát a növényt egy időben és folyamatosan tápanyaggal, illetve vízzel ellátni. A termést kialakító tényezők: víz, hő, fény, oxigén, tápanyag, nincsen bőségben. A növény ezek hiányára vagy bőségére negatívan reagál. Pl. vízbőségben (összefolyás, altalajvíz-felemelkedés) érdekes vízhiány miatt pusztul el a növény, mert a talajból kiszorul az oxigén és enélkül a növény nem tud vizet felvenni. A talajművelés alapcélja a vízgazdálkodás. A felszíni párolgás nagy ellenségünk. Védekezünk ellene, mert hatványozottan csökken a párolgás az időben és gyorsan kialakított sima felület esetén. Az első cm-nek kiszáradása után a művelt talaj a porosított felszín a párolgás gyorsaságát lecsökkenti. Az eső első cseppjei kolloidális kötésbe kerülnek. Az első cseppek után kialakul a mikrokapilláris víz. A talajszemcsén vízburok, a talajmorzsát alkotó szemcsék között kapilláris víz, a morzsák között makrokapilláris víz, a pórusszögletviz után bekövetkezik a talaj második cm-ébe való lecsöppenés ,a gravitációs víz. Régi gondunk a löszháti öntözés: az öntözőrendszer nem lehet műszaki csoda, hanem a termelés célját szolgáló létesítmény, amelyet az agronómus elképzelése szerint építhetünk meg. A mai öntözőtelepeink — sajnos — a Réten vannak, a legrosszabb adottságok között. A befektetés nem áll arányban az elérhető eredménnyel. A jó földekre az öntözővizet a Tiiza-II öntözőrendszer adná, amely késik. Az ötödik ötéves tervre elő van irányozva. A löszháton a víz minimumba került, és a további fejlődés útja az öntözés. Egyenlőre elképzelés maradt a löszháti öntözés, mert a víz emelése néhány méterre nagy költséggel jár, és ezt nem vállalta minden gazdaság. Nincs összhang ezen a területen. Növénytermesztésünk és a környezet: Termesztett növényeink és a gyomflora hatnak egymásra. A kölcsönhatás ismerete az agronómus dolga. Tudatos munkára törekedtünk és fontos ismereteket szereztünk. A növények tűrnek, alkalmazkodnak, de nem passzívak: árnyékol, ellenáll szélnek, esőverésnek, talajverésnek. A környezet átalakításában ;> fásítás, a fakitermelés diszharmóniája meglepetésekkel szolgált, mert gyakori lett a szél pusztító hatása. A levegő nitrogén, széndioxid és vízpára tartalma különösen fontos. A vízpára tartalmat rendszeresen mérjük. Általában a meteorológiai felszerelések megjelentek a termelőüzemen belül és a szerzett adatok a termesztési gyakorlatban fontos támpontul szolgálnak. A széndioxid az asszimilációban, a növény testébe épített szén forrása. Fény nélkül nincs asszimiláció. 5 G