Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)
Bencsik János: Szalonnával eldugott forrás emléke a Hajdúságból
szerzés után 1843-ban az újra megürült árvagyámi hivatalt elvállalta, inkább lemondott a tanácsnoki jelöltségről. 1 0 ettől kezdve rendszeres tisztségviselő, eè fő megélhetési forrása is. Adóját — amely minimális — készpénzben fizeti, 1845-ben 9 3/4 garast., 1 1845-ben már tanácsnokká választják, különösen pénzügyi feladatokat bíznak rá, pl. adószedésért 40 pFrt jutalmat kap. 1848-ban a tisztújításkor (február 19.) nem lesz újra tanácsnok, hanem március 3-án „a telkes könyv vezetésére s réti csatornai pénztárbeli régibb tartozásoknak s tisztszabályozási költségeknek beszedésére választatik el." l s A pályaív szinte kínálja a szembeállítást Petőfiével. A mészárszékbérlő Petrovits István családjában „az elért jómód megérlelte azt a vágyat is, hogy gyermekeiket értelmiségi emberekké neveltessék." 1 3 Mező József esetében nincs ilyen adatunk. Minden esetre a kispolgári foglalkozás, a kistótfalusi lelkész nagybácsi példája és esetleg támogatása emelkedésre ösztönző lehetett. A foglalkozása gyakorlásából élő értelmiségi szerepéhez,, kiművelt emberfők" eltartását azonban a bomló feudalizmus Magyarországa csak korlátozottan és bizonyos posztokra szorítva bírta el. Petőfi —akinek iskolai tanulmányai apja csődbejutáse miatt egyébként is félbeszakadtak — még a nehezen megszerzett segédszerkesztői állástól is szabadulni igyekszik: „Hah, börtönöm ajtaja megnyílt — Nem börtön-e a hivatal? — Csókolgat a drága szabadság Édes, tüzes ajkaival." (Azokhoz az én jó pesti patásaimhoz 1845.) Sorsából, alkatából fakadóan képtelen volt a hivatalhoz idomulásra s mint már népszerű költő, ezt meg is engedhette magának. Forradalmárrá érését az irodalomtörténet újabb és újabb szempontokkal gazdagítva tárja fel. (Pándi Pál, Mezősi Károly, Fekete Sándor.) A reformkori Magyarországon azonban nem ez volt a tipikus út. Sokkal inkább jellemző Mező Dániel pályája, aid szívós igyekezettel épp a hivatal minden áron való elérésére törekedett. Nemesi kiváltságok hijján, elhelyezkedési lehetőséget — ha csak nem akart kallói rektor mardni — a hajdúvárosok kialakult szakigazgatási apparátusa nyújtott." Mező Dániel Honfi Szózatát Petőfi is, a feldolgozók is a sértegetés, gúnyolódás silány megfogalmazásaként tekinteték. S bár a vers valóban gyenge, formai értékeiért is Petőfit illeti babér, mondanivalójának néhány fontos gondolata mindenképpen több figyelmet érdemel, mint a felszínes sérelmi megközelítés. 1. A megvalósult alkotmányos monarchiát 1848 áprilisában Mező D. „nemzetéltünk e dicső szakának" tekinti, de nem a nemesi reformmozgalom eredményét méltatja, hanem a királyi kegyet, mely,,e szép hon felvirágozásán fáradozva minden jót akar". 2. A második versszaktól végig ismétlődő, alapvető probléma a „hűség" és a „hűtlenség" szembeállítása. Mező társadalomszemléletét a király és a nemzet közötti társadalmi szerződés elmélete hatja át. A „magyar nép", „Magyar hon" fogalma nála nem a „nemesi nemzet" jelentésével szerepel, hanem annál jóval szélesebb, polgári pontosabban állampolgári értelmet nyer („polgártárs! ki eddig hű valál"). Nincs tehát igaza Rosentha Mór rekontra versének, aki a „bukott táblabíró szellemét" látja Mező minden gondolatában. 1 5 A hon s király iránt egyaránt lojális Mező Dániel verse a király és a tisztújítás erőterében lebegő hajdúvárosi nem-nemesi hivatalnok álláspontját tükrözi, mégpedig reálisan. A letelepedés óta egyébként is politikai hagyomány volt itt a lavírozás. 37
